Florine blogja

Nincs öröm bennem, bajokat hord a világ,
bánat sűrűn érint, bár az sem én vagyok.
Olyan vagyok, aki él és szeret, kivár,
hálás kertész, kert, hol majd Istennél lakok.

Fa vagyok és bennem az erő megborzong,
mag, föld ,víz, nap ,levegő, maga az élet.
Távoli dombok éneke zümmög és zsong,
s visszhangként szólal meg szívekben az élet.

Szemed színe vagyok, a színek kerete,
fény ,árnyék, záporok, a csend vallomását
átölelve már Te vagy én, s én vagyok te,
csókold szemembe a napfény ragyogását,

a vidám bokrokat, hol minden szív dobog,
Ebben a világban, ahol csak ott vagyunk,
ahol ember az ember, a kor háborog,
de egy ütemre menetelünk, szól dalunk.

Csukott szemem mögött látom a múltat,
szavak, amiket nem mondtam ki végleg. 
Az üres perceket, mikor remény volt,
már csend van, és elfeledett ígéret.

Már nem kérdezek és nem várok választ,
csak a szívem dobog, lassan, szelíden. 
Emlékezem vissza, már nem fáj a lét,
hagyom az idő rozsdáját e kincsen.

A fájdalom régen elült, messze jár,
csak halkult, megfakult emléked maradt,
még hiányzol, tudom, az idő eljár,
és ami elmúlt, már végleg így marad. 

Holdfény az éjben a vártán,
felhők árnyai suhannak,
álmos tájon, csendben, árván,
szívemben mély nyomot hagynak.

Sötétben a világ, réveteg,
a Hold csókját dobja az éjnek.
Szívem dobban, mint óra ketyeg,
álmodom a világot szépnek.

Holdfény örök,égi magány,
fényedben múlhat a világ,
de szívem örök marad, talán
csillagként ég el, rajtad át.

Szeretek élni, szívemben dobban a vágy,
mint virág a napfényben, szédül, táncol,
minden nap egy új lehetőség, egy új csoda,
kitárom karjaim, hogy öleljem a távolt.

Az élet édes ízét mélyre szívom,
a Nap, öröm, ragyog, mint hajnal csillaga,
régmúlt emlékeket lelkembe zárom.
Szeretek, nyitva a szívem ablaka.

Míg minden pillanatban van varázslat,
nem tartom vissza, ha a szívem szárnyal,
szeretek élni, minden perc beragyog,
az élet ajándék, reptet a vággyal.

Ősz-színek rajzolnak festői képet,
a levelek zizegve, kerengve hullnak,
szél búg,zümmögése szerelem, élet,
mit a szív befogad, évszakok múlnak.

Az ősz varázsa minden érzést átjár,
szerelem virágzik hűvös napokon.
Barna, vörös, arany, sok-sok szín ránk vár,
sétatér a liget, színes álmokon.

Halkan hulló levéllel lüktet a szív,
az őszirózsán tükröződik a fény,
ősz illata muskotály, varázsa hív,
az erdő minden fája egy szép regény.

Különös érzés, az elmúlás elér,
a hajadra hullva ezüstöt szitál,
lehet, mégsem cserélnéd el semmiér,
míg érzed, szívedben örök nyár vibrál.