Zombi mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi Zombi. Ez a kicsi Zombi egyik reggel kiment a kertbe sóskát szedni. Hogy miért pont sóskát? Azért, mert az volt a kedvence. Pont úgy, mint nektek a csokoládé. Amint ment mendegélt, egyszer csak hall valami károgást és cincogást. Odamegy megnézni: vajon mi lehet az? Hát látja, hogy egy varjú verekszik egy kis egérrel. - No, még ilyet se láttam életemben - mondja a kicsi Zombi, és olyan jót nevetett rajta, hogy majd kipukkadt. - Ejnye- bejnye kicsi Zombi, hogy mersz te rajtam kacagni? - károgta a varjú. - No, ezért lesz nemulass! Kicsi Zombi bezzeg most már nem kacagott. Tudta jól, hogy hibázott, hisz nem szép dolog a kárörvendés, a gúnyolódás, csipkelődés. Tréfát űzni, gúnyt űzni valakiből és kifigurázni valakit bármi is legyen az oka. - Ha nem válaszolsz jól a három találós kérdésemre, idehívom a Zombi evő Habakukkot !- kárálta a varjú. A kis egér is csak tátott szájjal nézte! Kicsi Zombi bocsánatot kért tőle. Nem is egyszer, inkább háromszor. Szánta- bánta amit tett, de hiába. A varjú tovább károgott. - Ha nem válaszolsz jól a három találós kérdésemre, idehívom a Zombi evő Habakukkot ! - Hát jó!- nem volt mit tenni- válaszolok három kérdésedre. - Halld az elsőt!

Hosszú lábam van, szállok, hol ugrálok,

bárhol meglelhetsz e kerek világon.

Színem feltűnő, mérgező, ha rikít,

némely társam imádkozik egy picit.

Fűvel, levéllel, léggyel táplálkozok,

csápjaim rövidek, ám de vastagok.

Hátsó lábam, szárnyam megdörzsölgetve,

mezőn, réten vígan ciripelgetek.

- Ez a sáska- felelte Kicsi Zombi. - Jó a válasz! Halld, hát a másodikat!- kárálta a varjú.

Uszonyom és kopoltyúm van,

ezüst sikamlós pikkelyem.

Húsom finom és ízletes,

vízben fogócskázom veled.

- Ez a hal- felelte Kicsi Zombi. - Jó a válasz! Halld, hát a harmadikat!- kárálta a varjú.

Burukk- burukk

Bárhol láthatsz, akár a városban,

vagy szárazföldön, búgok zajosan,

ügyesen repülök, párban élek,

ragadozó madaraktól félek.

Magot, levelet, rügyet, virágot,

gyümölcsöt csipegetek meglátod,

színem szürkés, búgva beszélgetek,

nem költözöm s itt élek veletek.

Burukk- burukk

- Ez a galamb- felelte Kicsi Zombi. - Jó a válasz! Mindhárom találós kérdésre jól feleltél, most az egyszer szerencséd volt. Megbocsájtok!- kárálta a varjú. Mindhárman elbúcsúztak, elköszöntek egymástól. Még máig is élnek, ha meg nem haltak.