Vita

Hol volt, hol nem volt, valahol Budán, egy kies helyen, egy sziklahasadékban élt Hermelin család.

Jól éltek, békességben, szeretetben, megvolt mindenük. A hét kis hermelin külön zugában jutott hely televíziónak, számítógépnek, mobiltelefonnak, könyveknek, a legdivatosabb ruháknak és a sok- sok játéknak is. A plafonon led világítás volt, a fürdőszobában jakuzzi, a nappaliban masszázságy, a konyhában a legmodernebb robotgépek, egyik helyiségben szauna és még sorolhatnám, hogy mi minden. Szüleiknek nem kellett segíteni, mert a gépek megoldották helyettük. Ám a hermelinkölykök legjobban mégis azt szerették, amikor velük lehettek, vagy a közeli réten egerekkel, pockokkal, vagy egymással fogócskázhattak.

Egy hétvégén vendégségbe mentek az egyik rokonukhoz, Menyéthez.

Gyönyörű idő volt. Lágyan cirógatta pofikájukat a napsugár, szelíd szellő fésülte hófehér bundájukat, kavargatta a recsegő-ropogó, tiri-tarka, hulló leveleket.

Ahogy mentek, mendegéltek, csodálatos tájakat láttak. Erdőn-mezőn, hegyen-völgyön, fennsíkon, bércen, és szurdok mellett haladtak el, majd egyszer csak megérkeztek. Hétpettyes Hermelin a legkisebb, még a száját is eltátotta.

-          Hogy milyen szép itt! – nézett körül ámulattal testvéreivel együtt. Egy öreg fa odujában laktak, pici kerttel. Aprócska telkük mögött erdő, és előtte sebes folyású, hűs vízű patak terült el.  Bekopogtak.

-          Ki az? Ki van odakünn? – szólt egy hang odabentről.

-          Mi vagyunk, Hermelin család.

-          Gyertek be!

-          Így is tettek. A szívélyes fogadtatás után, terülj-terülj asztalkámmal várták őket. Miután megebédeltek, Menyét apó megmutatta az aprócska birtokot. Volt ott minden, hisz három kölykének segítségével önellátó gazdálkodást folytattak. Pici volt ugyan, de nekik pont elegendő.

-          Nézzétek! Itt pockok, egerek, patkányok, vakondok, madarak, tojások és üregi nyulak is vannak. Mindet a közelben fogtuk el, így mindig van számunkra eledel. – mutatta Menyét anyó.

-          Itt pedig, a kis kertben nekik termesztünk élelmet. – így Menyét apó. – Nézzétek mennyi minden!

-          Hű!- ámuldoztak a hermelinkölykök.

-          Nekünk van jakuzzink. – így Hétpettyes Hermelin.

-          Nekünk meg itt van ez a gyönyörű, csillogó- villogó tükrű, édes vízű patak. – válaszolta Menyét Muki. - Fürdeni is lehet benne és még inni is belőle. – folytatta. – Sőt farönkön még csónakázni is.

-          Komolyan?

-          Komolyan! De jó nektek! Nekünk van zenelejátszónk, amin jó dalokat lehet hallgatni.

-          Nekünk itt vannak az énekesmadarak. Tudod, hogy milyen jó érzés a dalaikra, csacsogásaikra ébredni?

-          Nem. – horgasztotta le búsan a fejét. – Nemrég vettünk lámpásokat. Csuda erős fény van a szobánkban. Ha látnád!- dicsekedett tovább, immár újra fülig érő szájjal Hétpettyes Hermelin.

-          Nekünk este és éjjel a hold és a csillagok világítanak. Nyáron pedig még a szentjánosbogár is.

-          Nekünk van csillagos égbolt projektorunk.

-          Mi pedig szabad szemmel láthatjuk a napkeltét és a naplementét.

-          De jó nektek! Biztosan  csodaszép lehet.

-          Igen, az. Nagyon jó érzés a bőrömön érezni az első napsugarakat és a szememmel látni a narancs-vörösben alábukó Napot.

-          Hű, milyen szép lehet!

-          Bizony, gyönyörű! Egyszer, ha tovább maradtok, ti is megnézhetitek.

-          Komolyan?

-          Komolyan. 

-          De jó! - Azonban Hétpettyes Hermelin csak folytatta. Mindenképpen szeretett volna felülkerekedni, győzelmet aratni.

-          Mi kerámialapos tűzhelyen főzünk.

-          Mi pedig a kertben grillezünk, bográcsozunk, sőt szalonnát is sütünk.

-          Nekünk masszázsfotelünk van.

-          Minket a szél és a napsugár simogat amikor csak akarjuk.

-          Gyerekek!- meddig fogtok vitatkozni? – nézett rájuk kérdőn Hermelin apó, Menyét apóval egyetértőn. A kölykök elszégyellték magukat.

-          Ne haragudj! – nézett bűnbánón aprócska rokonára Hétpettyes Hermelin.

-          Te se! – felelte szerényen Menyét Muki. Kezet fogtak, paroláztak, aztán a többi kölyökkel együtt kimentek a kertbe fogócskázni. Nagyon jól érezték magukat. Hamar eltelt a nap. Estefelé elbúcsúztak egymástól. Hermelin apó megköszönte a vendéglátást, úgy ahogy Hermelin anyó és a kicsik is.

-          Nagyon szívesen máskor is! – felelték jókedvűen menyéték.

-          Legközelebb mi várunk titeket! – válaszolták hermelinék.

-          Rendben, ezt megbeszéltük!- még sokáig integettek egymásnak. Ahogy távolodtak tőlük, egyre kisebbek lettek, aztán egy ponton eltűntek a szemük elől. Mire feljött a Hold az égre ők is hazaértek.

-          Így volt, mese volt, talán igaz se volt. Ki tudja.