Virágkarnevál

Virágkarneválra készülődött a réten minden állat és növény. A nap sugaraival díszítette a mezőt, szellő cirógatta, a szelíd felhő finom nedűvel kínálta csepegve- csupogva a szép, tarka- barka ruhába öltözött virágokat, és minden élőt. Katica hét pittyet- pöttyöt vart a kabátkájára, a lepkék színesre festették szárnyukat. Méhek kosárkájukban ajándékokat vittek. A kis lepkék firegtek- forogtak a tó tükre előtt, illegették- billegették magukat, közben önfeledten kacarásztak. - Ugye milyen csinos vagyok? - kérdezte az egyik- igen!- felelte a másik. - Én is?- kérdezte vissza. - Hát persze! Nagyon szép pörgős szoknyád van! Tetszenek rajta a rózsaszín virágok is. - folytatta. Közben a két szarvasbogár szinte egyszerre talált egy korhadt fát, de nem tudták eldönteni kié legyen és veszekedni kezdtek. Agancsaik jól összeakaszkodtak, csittegtek- csattogtak, csivirintették- csavarintották őket, s addig- addig, míg jól megsebezték egymást. Sírva szaladtak panaszkodni Tyúkanyónak. Elmondták mi történt. Az óvó néni türelmesen végighallgatta őket, majd elbeszélgetett velük. A többiek csak azt látták már, amikor kezet fognak és felhőtlenül futnak játszani. - Ugye milyen szép vagyok? Én vagyok a legszebb az egész réten! Senkinek sincs ilyen szép hét pettye!- Egy másik hozzá hasonló, pontosabban ugyanilyen katica szállt mellé. - Mintha ikertestvérek lennénk!- kiáltott fel a dicsekvő. - Akkor is én vagyok a legszebb!- kiáltotta. - Nem szép dolog a dicsekvés!- mondta kissé korholón a másik, majd otthagyta. Azaz, hogy csak hagyta volna, mert a társa egy óvatlan pillanatban kirakta az egyik lábát, amiben hatalmasat esett. De olyan nagyot, hogy beütötte az orrát. De mit se törődve a fájdalommal továbbment, azaz elröppent. A másik csak megrántotta a vállát és tovább hencegett mindenkinek, aki épp arra járt, de senki se foglalkozott vele. Így hát egy idő után abbahagyta a hivalkodást és elment játszani. Közben a tücsök is megérkezett a hegedűjével és rákezdte. Folyt a dínom- dánom. Apró pacsirták szálltak a faágra és rázendítettek egy kórusműre. Mindenki kedvet kapott a tánchoz. Firegtek- forogtak, dibegtek- dobogtak hozzá apró lábaikkal. Táncolt a szöcske, a sáska, a béka, a veréb, a bolha, a tetű, a légy, a szúnyog, a darázs, a dongó, a méh, az egér, a nyúl, a gyík a kígyó és még sorolhatnám. Még tyúkanyó is ropta. Csak a kérkedő hétpettyessel nem táncolt senki. Egy ideig még ott ült búsan a korhadt fán, majd bosszúsan hazaröppent. A karnevál tán még azóta is ott folyik. Ha nem hiszed, járj utána.