Világgá ment cipőfűző

Volt egyszer egy cipőfűző, aki egy szép kis cipőben lakott. Ezt a cipőfűzőt naponta többször ki- és befűzte Hanga.

Hosszú évek óta használta már, fogyton fogyott az ereje, egyre viseltebb, egyre kopottabb lett. – Lassan el fog szakadni. - gondolta a gazdája, és elhatározta, hogy lecseréli.

A cipőfűző azonban megneszelte, hogy valami készül ellene. Egy óvatlan pillanatban megszökött, és elindult világgá. Úgy tervezte, hogy keres majd egy másik gazdát. Olyat, akinek még szüksége lehet rá.

Amint ment, mendegélt, egyszer csak meglátott egy öreg tyúkot. – Jé, egy giliszta! – örült meg neki. – Nem vagyok giliszta!  - mondta búsan a cipőfűző. – Hát akkor mi vagy? - kérdezte Kot- kot, a tyúk. – Öreg cipőfűző- felelte az. – A sok használattól egyre viseltebb, egyre kopottabb lettem. A gazdám úgy döntött, hogy lecserél. Ezért egy óvatlan pillanatban megszöktem, és elindultam világgá.

- Tudod, mit? - mondta a tyúk. - Én is új életet szeretnék kezdeni, gyere hát velem. A cipőfűző elfogadta az ajánlatot, és most már kettesben mentek tovább. Egyszer csak észrevett az öreg tyúk egy libát. Ott búslakodott az út szélén.

- Mit búsulsz te lúd? - érdeklődött a tyúk.

- Azért búsulok, mert a gazdám addig tömött kukoricával, mígnem felhízlalt, és le akart vágni! - felelte Gá- gá, a liba. - Nagy nehezen tudtam csak megszökni, azonban nem tudom, hogy mitévő legyek?

- Tudod, mit? - mondta a tyúk. - Mi is új életet szeretnénk kezdeni, gyere hát velünk. A lúd elfogadta az ajánlatot, és most már hármasban mentek tovább. Egyszer csak észrevett az öreg tyúk egy pulykát. Ott búslakodott az út szélén.

- Mit búsulsz te pulyka? - érdeklődött a tyúk.

- Azért búsulok, mert megkopott a tollam, megöregedtem, ezért a gazdám le akart vágni! - felelte a pulyka. - Nagy nehezen tudtam csak megszökni, azonban nem tudom, hogy mitévő legyek?

- Tudod, mit? - mondta a tyúk. - Mi is új életet szeretnénk kezdeni, gyere hát velünk. Rút-rút, a pulyka elfogadta az ajánlatot, és most már négyesben mentek tovább. Egyszer csak észrevett az öreg tyúk egy kacsát. Ott búslakodott az út szélén.

- Mit búsulsz te kacsa? - érdeklődött a tyúk.

- Azért búsulok, mert a gazdám nem akar tovább tartani, le akart vágni! - felelte a kacsa. - Nagy nehezen tudtam csak megszökni, azonban nem tudom, hogy mitévő legyek?

- Tudod, mit? - mondta a tyúk. - Mi is új életet szeretnénk kezdeni, gyere hát velünk.

Háp- háp, a kacsa elfogadta az ajánlatot, és most már öten mentek tovább. Közben beesteledett. Behúzódtak egy üres baromfiudvarba éjszakára. Másnap reggel kakas kukorékolására ébredtek. Kíváncsian léptek ki az ól ajtaján.

A kertben egy kakas, egy gácsér, egy gúnár, és egy pulykakas nézett rájuk csodálkozva.  A közelben egy kislány sepregetett, egy kisfiú pedig épp élelmet szórt eléjük. Amikor meglátták a jövevényeket, a kislány letámasztotta a seprűt, majd örömmel, lelkesen szaladtak be a házba. – Édesanya! Édesapa! A baromfiudvarunkba új lakók költöztek. – Komolyan? Tényleg?- kérdezték és már futottak ki ők is a házból nagy- nagy örömmel. Kedves szóval köszöntötték a vendégeket, befogadták, enni és inni adtak nekik. – Nézd, itt egy cipőfűző! Milyen szép színes! – kiáltott fel örömmel a kislány. Pont jó a kinti cipőmbe, amelyikből hiányzik az egyik. Azon nyomban lehajolt és befűzte.

Így találtak maguknak új otthont és új, szerető családot. Itt a vége, fuss el véle!