Vackor

Egyszer Vackor úgy döntött, hogy világgá megy.

- Hogy miért megyek világgá? Elmondom.

Rokonomat, a vadalmát szalmába csukták,

aztán kalapáccsal a vályúban összetörték,

majd szegényt hordóba téve vízzel felöntötték,

amikor megsavanyodott, pocakjukba dugták.

Hát én ebből nem kérek!

Engem biza meg nem esznek,

inkább  világgá megyek!  - Azzal Vackor világgá ment.

Ment, mendegélt a szép Göcsejben dudorászva, át a dimbes-dombos vidéken, árkon- bokron túl. Estére elfáradt, a szénában leheveredett és elaludt. Pitymallott, amikor harsányan kukorékolt a kakas.

- Álmodom, vagy tényleg hangokat hallok? – nagyot ásítva nyitotta ki a szemét. Pislogott egyet- kettőt.

Hallja ám, hogy miket beszélnek róla. -

Nézd már! Itt a vackor, a szénában hagyva,

kalapáccsal a vályúban összetöröm,

majd egy hordóba téve vízzel felöntöm,

s ha megecetesedik, az lesz jutalmam!-

Hirtelen kipattant az álom Vackor szeméből és így kiáltott:

Rokonomat, a vadalmát szalmába csukták,

aztán kalapáccsal a vályúban összetörték,

majd szegényt hordóba téve vízzel felöntötték,

amikor megsavanyodott, pocakjukba dugták.

Hát én ebből nem kérek!

Engem biza meg nem esztek,

hát inkább  tovább megyek!  - Azzal Vackor tovább ment.

Ment, mendegélt a szép Göcsejben danolászva, át a dimbes-dombos vidéken, árkon- bokron túl. Delelőre hágott a nap, amikor rettentően elfáradt, lehet, hogy a nagy melegtől, vagy a hosszú úttól, ki tudja, lényeg az, hogy a búza közé leheveredett és elaludt. Öreg este volt, égen tündököltek a csillagok, és a sápadt képű hold világolt.

-              Álmodom, vagy tényleg hangokat hallok? – nyitotta ki ásítva a szemét. Pislogott vele egyet- kettőt.

Hallja ám, hogy miket beszélnek róla. -

Nézd már! Itt a vackor, a búzában hagyva,

kalapáccsal a vályúban összetöröm,

majd egy hordóba téve vízzel felöntöm,

s ha megecetesedik, az lesz jutalmam!-

Hirtelen kipattant az álom a szeméből és így kiáltott:

Rokonomat, a vadalmát szalmába csukták,

aztán kalapáccsal a vályúban összetörték,

majd szegényt hordóba téve vízzel felöntötték,

amikor megsavanyodott, pocakjukba dugták.

Hát én ebből nem kérek!

Engem biza meg nem esztek,

hát inkább  tovább megyek!  - Azzal Vackor tovább ment. Ment, mendegélt a szép Göcsejben fütyörészve, át a dimbes-dombos vidéken, árkon- bokron túl.

Meglátta őt Sün, és Medve:

- ó, de finom ez a vadkörte!-

Mindkettőt az éhség gyötörte...

- Hát, engem biza meg nem esztek!

- Gyere süni, fussunk versenyt, aki előbb kapja el, az a győztes!

- Rendben! – felelte.

- Elkészülni, vigyázz, rajt! – kiáltotta fenn a fán Szarka! Futottak, futottak egyre sebesebben, Sün inkább összegömbölyödve gurult. Futott Vackor is, úgy, mint a szél.

Arra szaladt Vaddisznó. Meglátta, hogy Vackort kergeti Medve és Sün. Hatalmasat nevetett:

- Én vagyok közelebb! – kiáltotta, azzal egy ugrás és Hupsz! -elkapta Vackort, és már szaladt is vele árkon- bokron túl, be a sűrűbe. Medve és Sün elkámpicsorodva nézték. Szegény Vackor annyit se tudott mondani, hogy: - Jaj! – már is ott ült Vadkan hátán és lovagolt rajta ki tudja merre.

Vajon sikerült Vackornak innen is kereket oldania? Mit gondoltok?