Szuszi nyuszi

Tél volt. Derékig temette a hó a fákat, a bokrokat, de ez minket nem zavart. Kint ugra- bugráltam barátaimmal a tisztáson. Aztán valamin a legjobb barátommal összekaptunk. Egymást jól összeharapdáltuk. Hiába csitítottak a többiek, mi oda se hederítettünk. Csak marakodtunk és harapdáltuk egymást. Úgy összevesztünk, hogy egymásba gabalyodva gurulni kezdtünk a lejtőn lefele. Egy jó adag hóbunda is velünk gurult. Gurult, gurult, közben egyre nagyobb és nagyobb lett. Arra jött a bagoly. Velünk gurult a bagoly, s a hóbunda is velünk gurult. Gurult, gurult, közben egyre nagyobb lett. Arra jött a süni. Velünk gurult a süni, a bagoly, s a hóbunda is velünk gurult. Gurult, gurult, közben egyre nagyobb lett. Arra jött a mókus. Velünk gurult a mókus, a süni, a bagoly, s a hóbunda is velünk gurult. Gurult, gurult, közben egyre nagyobb lett. Arra jött az őzike. Velünk gurult az őzike, a mókus, a süni, a bagoly, a nyuszik, s a hóbunda is velünk gurult. Gurult, gurult, közben egyre nagyobb lett. Arra jött a róka. Velünk gurult a róka, az őzike, a mókus, a süni, a bagoly, a nyuszik, s a hóbunda is velünk gurult. Gurult, gurult, közben egyre nagyobb lett. Arra jött a medve. Velünk gurult a róka, az őzike, a mókus, a süni, a bagoly, a nyuszik, s a hóbunda is velünk gurult. Gurultunk, gurultunk, egyenest a medvének. A medve hangosan dörmögött, úgy hogy a vastag hóbunda is lepotyogott a fákról, a bokrokról. Teljesen betakart bennünket a hatalmas hó. Nagy nehezen kikecmeregtünk alóla és a tenyeres- talpas medve láttán, akinek a tekintete semmi jót nem ígért, ijedten rebbentünk szerte szét. Bocsánatot kértünk egymástól és kibékültünk. Soha többet nem bántottuk egymást.

Soha többet nem bántottuk egymást.