Születésnapi parti Hörcsögiéknél

Hörcsögi három éves lett. - Arra gondoltam, hogy ebből az alkalomból rendezhetnénk egy születésnapi partit és meglephetnénk vele Hörcsögit - mondta Cincogi – mit szóltok hozzá? - Jó ötlet! - biztosan nagyon fog neki örülni - mondták a barátai lelkesen. Izgatottan készülődtek a nagy meglepetésre. Hörcsögi ebből semmit se sejtett. A Hétpettyes erdőben megkérték a növényeket, és az összes lakót, hogy segítsenek a díszítésben. Így is történt. Amikor elkészültek ott virult az igéző tavaszcsalogató hóvirág, az illatos ibolya, a szemet gyönyörködtető jácint, a mennyei illatú nárcisz, a kedves kis krókusz, a bűbájos tulipán, a szerény kis nefelejcs, a pünkösdi és a bazsarózsa. Telis-tele volt a tisztás szebbnél szebb virágokkal. Ugyanis ott rendezkedtek be. Ó, és micsoda illat áradt! Medvici görgette az otthagyott, kivágott farönköket. Ezekből voltak az asztalok, illetve az ülőalkalmatosságok. A bokrok is a segítségükre voltak: a finom és nemes rózsabokor, az erdei málna, a galagonya, az erdei szamóca, és a mogyoró. A zamatos illatú hárs adta a félárnyékot, a fűz sípjával édes dallamot fújt, az erdei dalosmadarak elbűvölő dallal köszöntötték a kacskaringós, girbegurba erdei úton közeledő Hörcsögit. A fák levelei között szűrődött át az aranyfényű napsugár. Medvici egy csupor mézet, Róka Rézi répa turmixot vitt, Vadmaccs répatortát készített és még sorolhatnám napestig, hogy mennyi mindent kapott a barátaitól, rokonaitól, családjától, hisz mindenki nagyon szerette. Zümcsípi pitypangkoszorút készített. Hörcsögi azon nyomban a fejére tette. Hangosan megköszönte a sok-sok ajándékot és a meglepetésbulit. A kívánságról se feledkezett el, amit magában mormolt gyertyafújás közben. Hátha egyszer teljesül a vágya! Hogy vajon mi volt az? Azt nem árulta el a világ minden kincséért se. Azon nyomban felvágta a tortát és mindenkinek adott egy szeletet. Miután elfogyasztották, mindenki evett-ivott a terülj-terülj asztalkámról, egészen addig amig az üres nem lett. Közben természetesen jóízűen beszélgettek, táncoltak, mulatoztak. Perdült-fordult Hörcsögi vadmacskával, sandítva, fél szeme pillantásával. Ropta Nyusziszi a ravasz rókával, méricskélte huncut pillantásával. Lejtett Hörcsögi a szép koszorúban, Ravaszdinál az égiháborúban. Medvici is vonaglott Cincogival: ej, lábára ugrott piskótáival! Libbent- lobbant a pörgős rakott szoknya, jaj, s hogy irult-pirult, ki nem jól fogta! Firgett-forgott, majd körbe-körbe ropta, majd elszédült, Zümcsípi nagyon fogta! Rázták a ringyet-rongyot jobbra-balra, ugrabugra, hegyre, s a domboldalra. Nem múlt el a jókedv, másztak a falra, de lankadtak, s elfáradtak hajnalra. De jó volt! Képzeljétek el, hogy nem volt vitatkozás, se csihi- puhi, pedig a fiúknál ez néha elő szokott fordulni. Látjátok? Hát így is lehet jókedvvel mulatni! Kígyót-békát se mondott senki, csak csupaszív, szép szavakat. Medvici se dirmegett-dörmögött, nem jött-ment dérrel-dúrral, még akkor sem, amikor Zümcsípi a mézet kivételesen nem neki hozta. Elbúcsúztak szépen, illendően egymástól, aztán ment ki- ki a maga útjára. Hörcsögi is hazament. Az ajándékokat sorra az ablakába tette, hogy sokáig emlékezzen erre a szép napra, s az estre. Édesanyja puha ágyat vetett neki, fejét selyempárnára tette. Aztán cirógatta a kis buksiját egészen addig, amíg aludt édesen. Olyan szépeket álmodott, mint még talán sohasem.