Szentjánosbogár rajzás

Nyár volt, az év legrövidebb éjszakája. Jani, a szentjánosbogár kicsinosította magát és bálba indult. Juli szintén a tükör előtt állva illegette-billegette magát.

-          Vajon elég csinos vagyok?  Tetszeni fogok Janinak? Hmm… szerintem igen.- mosolyodott el. Aztán ő is elindult.

Mentek, mendegéltek, egyik jobbról, a másik balról. Jókedvűen, dudorásztak az úton. Egyszer csak megelevenedett az erdő, hisz nagyon sokan voltak. Jani is odaért barátaihoz. Örömmel üdvözölték egymást. Mivel igen régen találkoztak utoljára, volt miről beszélgetni, hisz annyi minden történt azóta. Nagyon jó volt a hangulat.

Juli és a többi szentjánosbogár barátnő apró fénylő pontokkal jelezte ottlétét Janiék felé. Már nagyon várták őket. Ott álltak a földön, csábos pillantásokat vetve rájuk.

-          Szervusz, Juli!

-          Szervusz, Jani!- üdvözölték egymást. Így tett a többi is.

-          Jössz táncolni?

-          Igen, örömmel. Jani kézen fogta Julit és gyengéden odavezette a táncparkettre. Olyan

gondtalan, mámorban úszva táncoltak, hogy észre se vették és ott perdültek-fordultak, a levegőben. Fölöttük, fönt az égen, milliónyi apró csillag tündökölt. Széles mosollyal néztek le a földre. Nézték a táncoló párokat, azt, ahogy lent sok-sok szerelmes szentjánosbogár táncolt kedvesével. Gyönyörűen megvilágították aprócska lámpásukkal a természetet. Egész éjjel, sőt vagy tíz éjszakán keresztül folyt a mulatság.

Egyszer ti is megnézhetitek, a szentjánosbogár rajzást, higgyétek el, hogy csodálatos.