Süti Manó

Zsóka anyukája nagy munkában volt. Szoros volt a határidő és még nem volt kész az új ruhával, pedig éjjel- nappal varrta. A kislány nagyon megkívánta a süteményt. – Édesanya! Nem sütnél nekem süteményt? - Drága kislányom! Látod, hogy nem vagyok kész a munkával és holnap már jönne a vevő. Ezért most nem, de amint elkészültem, megígérem neked, hogy a kedvenc süteményedet fogom elkészíteni. - Mit volt mit tenni, Zsóka elvonult a szobájába. Egyikük sem sejtette, hogy valaki mindent hallott.

Az a valaki éjszaka belopódzott a konyhába és nekiállt a sütéshez.

Keverőtálba rakom a kekszmorzsát,

a darált diót, a porcukor sava borsát.

Aszalt barackot, a baracklekvárt s a rumot,

alaposan összekeverem, tudod!

Már elkészült, kis golyókat formázok,

sorban tálra rakom őket, nagyon vigyázok!

Most pihennek, amíg a csokimázt készítem,

egy lábasban most vizet melegítek.

Hű, immár a homlokom törölgetem,

lábas tetejére keverőtálat teszek.

Ügyelek arra, a tál ne érjen a vízbe.

étcsokoládét széttöröm izibe.

Tálba helyezem, keverem, olvasztom,

és ha felolvadt, az olajat hozzáadom.

Nagyon elkeverem, majd leveszem a tűzről,

a kész bevonót egy pohárba töltöm.

Golyókat hurkapálcikákra szúrom,

és egy kicsit megdöntve, a csokiba mártom.

Lecsepegtetem a felesleget, én Márton,

majd őket egy tálra szép sorba gyártom.

Miután elkészültem a golyókkal,

kidíszítem például maradék dióval.

Így ni! Most pár órára a hűtőbe teszem,

míg rajta a finom csoki megdermed.  Kész is van. Süti Manó zserbógolyót készített. Hű, de fog örülni holnap Zsóka! Azzal, huss, eltűnt.

Reggel felébredt a kislány és meglátta a kedvenc édességét. Nagyon megörült. – Édesanya, te sütötted? – kérdezte csodálkozva. – Nem én voltam! – nézett nagyot az anyukája. Vajon ki lehetett? – kérdezte Zsóka.  Nem tudták kitalálni.

Ha kitalálták volna, az én mesém is tovább tartott volna.