Süsü

 

Volt egyszer egy együgyű, léha, de nagyon kedves állat, a panda. Sűrűnek erdővel benőtt, meleg, nedves hegyoldal volt a lakóhelye, ahol gyakori volt az esőt hozó tengerparti szél.

Szegény feje erősen habókos volt. Ezért az erdő többi vadja elnevezte Süsünek. Egyik alkalommal épp arra járt a tigris és a párduc. Süsü épp a földön majszolta kedvenc eledelét, a bambusz fiatal hatásait, amikor ráköszöntek.

-          Szervusz, Süsü!

-          Szervusztok!

-          Mit csinálsz?

-          A bambusz fiatal hajtásait csemegézem.

-          Jó étvágyat!

-          Köszönöm!

-          Miért nem eszel inkább húst, halat, vagy tojást?

-          Nem tudom.

-          Talán nem szereted, vagy nem bírod megemészteni?

-          De igen.

-          Akkor miért csak a bambuszt eszed?

-          Nem tudom.

-          Nincs fogad, vagy betegek?

-          Nem, épek, egészségesek.

-          Akkor nem értem.

-          Én se. Úgy gondolom, hogy valamilyen érthetetlen oknál fogva, valamikor, nagyon régen, rászoktam a bambuszra.

-          De ezzel nem laksz jól. Éhen fogsz halni!

-          Ezért eszem egész nap. Olykor-olykor elfogyasztok egy kisegeret, egy pocoknyulat, vagy egy aprócska halat is.

-          Hogy te milyen ostoba vagy! Fel tudsz még egyáltalán állni?

-          Még igen.

-          Futni tudsz?

-          Háááát azt nehézkesen.

-          Világéletemben nem láttam olyan furcsa állatot, mint amilyen te vagy Süsü! De azért szeretünk.- tették hozzá mosolyogva.