Süni Töpi megfázott

Deres, hűvös reggelre ébredt a sün család. Már bekuckóztak ugyan a jó meleg avarkupacba, de mivel még messze járt Tél apó, ezért javarészt kint, a szabadban tartózkodtak. Süni Töpi úgy döntött, hogy elindul gilisztát keresni. Az volt a kedvence. Mindig talált a közelben egyet, kettőt.  Anyukája még utána szólt:

- Várj egy csöppet, hűvös van kint, tedd a nyakadba ezt a jó meleg sálat!

- Dehogyis!  Ha-ha-ha-ha – kacagott fel a kis süni. – Hamarosan kisüt a nap és kellemes lesz az idő! Azzal sietett is tova icike- picike, tipi-tapi lábacskáin. Ám nem lett jobb az idő később sem, sőt még az eső is eleredt. Kippentek- koppantak az esőcseppek az icike- picike süni fején. Erősen fújt a szél: s-s-s-s-s. A fák ágait erősen himbálta. Csakúgy recsegtek- ropogtak tőle.  Giliszta pedig nem volt sehol, hiába kereste az icike- picike Süni Töpi. Mindhiába szedte tipi-tapi lábacskáit, nem járt sikerrel. Egyszer csak:

- Hapci! Hapci! Hapci!- tüsszentette. Aztán megint: Hapci! Hapci! Hapci!- azt hiszem megfáztam.- gondolta magában. Igaza volt az anyukámnak. Kár, hogy nem hallgattam rá! Mégis csak jó lett volna az a meleg sál a nyakamba! Hm. Azt hiszem, hazamegyek. Így is tett. Alighogy hazaért:

- Hapci! Hapci! Hapci!- tüsszentette. – Hazajöttem édesanyám. Azt hiszem megfáztam. Igazad volt, mégis csak jó lett volna az a meleg sál a nyakamba!

- Gyere, ülj ide!- mutatott a kicsi ágyra- készítek neked forró mézes-citromos teát. Ha megittad, bújj be az ágyba és aludj egy nagyot. Hidd el, utána jobban leszel.

- Úgy teszek, édesanyám! – Így is történt. A forró teát Süni Töpi elkortyolgatta, aztán lefeküdt a kicsi ágyába. Édesanyja jól betakargatta, és megcirógatta a tüskés buksiját. Jó nagyot aludt Süni Töpi.

- Krrr-hrrr, krrr- hrrr, hrr-krrr-hiü, pityipű, krrr-hrrr, krrr-

hrrr, hrr-krrr-hiü, pityipű horkolt hangosan. Mikor felébredt, már sokkal jobban érezte magát.

Így történt. Ha nem így történt volna, az én mesém is tovább tartott volna.