Strandon

Gyönyörű nyári idő volt. Odafent nyaldosta izzó lángcsóváit az óriási sárga gömb, lent törölgették verejtékes homlokukat a strandon napozók.

Volt, aki a vízben keresett egy csepp lehűlést.

Így tett Babuci is, aki barátnőjével tanítás után felkereste kedvenc fürdőjét. – Ó, de kellemes a víz és mindjárt kezdődik a hullámzás is. Bemegyek egy kicsit beljebb, hisz jól tudok úszni! – Így is tett. Barátnője követte.

Ment beljebb, egyre beljebb. Már a csípőjéig ért. Itt megállt. – Itt jó lesz! – Ekkor elkezdődött a hullámzás. Mindenki örömmel és lelkesen ugrotta át a hullámokat, amelyek fokozatosan, egyre nagyobbak lettek. – Hű, de nagyok a hullámok! – nézett oldalra barátnője felé, amikor az egyik hullám telibe találta. Tele lett az orra, szája vízzel. Aztán jött a második hullám, az is telibe találta! Krákogott, köhögött, szinte már fuldoklott. – Hű, ennek fele se tréfa! – Az előtte állók vállába, hajába csimpaszkodva oldalazott a medence széle felé. Fogytán fogyott az ereje, a lélekállapota is gyengült, de sikeresen elérte a szélét és amennyire csak tudott megkapaszkodott. Közben a szívéhez kapott, mintha csak úgy elmúlna ez az állapot.

Folyton folyvást figyelte a vizet, a hullámokat és ugrott, amikor jött és amekkorát csak bírt, különben a magasra csapódó hullámok beterítették volna újra, meg újra. Ki tudja, hogy mennyi idő telt el a kezdet óta! Babuci egyszer csak azt vette észre, hogy gyengülnek a hullámok, majd újra sima lesz a víztükör. Szemével barátnőjét kereste. Amikor megpillantották odamentek egymáshoz. – Láttad mi történt? – kérdezte Babuci. – Nem! Mi történt? – Babuci mindent elmesélt töviről hegyire, miközben kimentek a medencéből és lepihentek a törölközőre napozni.

Az egész strandon arany színben tündöklött a nap, de Babuci lelkében ez az eset örök nyomot hagyott. Ámde, kedvét nem vette el a további strandolástól, mert a következő héten újra ott lubickolt a medencében. Azonban a hullámfürdőben ezek után sokkal óvatosabb volt.

Hiába tudott jól úszni, mindig a partközelben maradt.