Sivatagi reggel 2

Zsuzsa0302•  2019. április 13. 19:40

Csípős a hideg hajnal, narancsvörösben ébred,

az első sugarakat fagyos orcámon érzem.

Alszik a sivatag, még a homok is bóbiskol,

felleg már kékes, alakja hullámos, karfiol.

 

Hegyeket, völgyeket, dűnéket formázott a szél,

szépsége ékes, mélabús szíveket által ér.

Homokórám pereg, mint a sivatagi homok,

Régmúlt időkre gondolva lelkem fáj, sőt zokog!

 

Puszta perzsel, vagy a vihar veszettül vicsorog,

apró, igéző oázisban cseppnyi víz csobog.

Selyemúton hegynyi tevekaraván közeleg,

nyugodtan, lassan, összetartják vaskos kötelek.

 

Majd lassan tovatűnik, míg én állok ámulva,

e néma, festői homoktengert megbámulva.

Olyan titokzatos! Mennyi mindent megélhetett,

mindig megújult, talán inkább újjászületett!

 

Megcsillan a homok, mint ezernyi gyémántkristály,

milyen fenséges, mesés! E földön ő a király!

Boldogsággal telítődik meg lelkem éhsége,

fény árad a szívembe, megszáll a belső béke.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Zsuzsa03022019. április 15. 15:51

Köszönöm szépen. Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok: Zsuzsa

SzaipIstvanne2019. április 15. 11:14

En is amulok, remekul megirt versed olvasva.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom