Piri, a pipacs

Szép nyári nap volt.

Üde, friss, zsenge volt a pázsit. A réten, katicák, lepkék zsongtak itt és ott. Szelíd szellő fújdogált, hogy ne perzseljen fel mindent az izzó napsugár.

Piri, a pipacs gondtalanul táncikált a fűben, jókedvűen dudorászott. Egyszer csak arra röppent egy aprócska kismadár. Leszedett egy marék pitypangot, amiből koszorút font a fejére.

- Nézd Piri, milyen szép!

- Olyan gyönyörű vagy, mint egy királylány!

- Tényleg?

- Komolyan, ha mondom!

- Királylány vagyok! – kacagott fel az aprócska kismadár.

Arra szállt a pille.

- De szép Piri, a pipacs! Még szebb lesz, ha rászállok. – így is tett.

Meglátta ezt az aprócska kismadár.

- Ó, hogy tündökölsz a réten és milyen kedves az a masni a fejeden!

- Tényleg?

- Komolyan, ha mondom! – Virágtestvérei helyeslően bólogattak.  Nagyon megörült Piri, a pipacs majd tovább táncikált a fűben, pörgött- forgott tüllruhájában, miközben jókedvűen dudorászott.

Az aprócska kismadár füttyögött hozzá.