Pár kedves szó

Már az első nap szorgosan, igyekezve, kíváncsian mentem az iskolába. Ámbár a lelkem mélyén kicsit szorongtam. Vajon milyen lesz a tanító néni? Vajon milyenek lesznek az osztálytársaim? Befogadnak engem, mint az új jövevényt? Reszketve, szinte lábujjhegyen közelítettem meg az osztályt. Az ajtóban egy pillanatra megtorpantam, de aztán nagy levegőt vettem és beléptem rajta. Hirtelen a földbe gyökerezett a lábam, torkomban dobogott a szívem, mert úgy éreztem, hogy mindenki engem nézett. Talán el is vörösödtem. A tanító néni kedvesen, mosolyogva hívott be, mondott néhány kedves szót, ami talán egy picit megnyugtatott. Bemutatott a társaimnak és megmutatta, hol lesz a helyem. Becsöngettek, elkezdődött az óra. A tananyag ismerős volt, mert az előző osztályban ezt már tanultam. Amikor a tanító néni kérdéseket tett fel mindig jelentkeztem, hisz tudtam a válaszokat. Ha felszólított , válaszadás után mindig megdicsért. Nagyon jól esett. Talán egy pici önbizalmat is adott a számomra. Úgy láttam, hogy talán közelebb is kerültem ezzel társaimhoz is. A szünetben többen is odajöttek hozzám, beszélgettek erről és arról. Hamar befogadtak. Nagyon jól éreztem magam. Mivel jól tanultam, a szüleim még külön sportra is beírattak. Sokszor jártam versenyekre az iskola után és gyakran még hétvégén is. Olyan jól szerepeltem, hogy előkelő, dobogós helyezéseket, érmeket is kaptam. Eleinte nagyon boldog voltam, Kicsit büszke, vagy esetleg öntelt lettem? Nem is tudom. Telt - múlt az idő. Egyre gyakrabban fájt a fejem. Ezért kellemetlenül éreztem magam. Nem értettem az okát. Azt sem értettem, hogy miért romlanak a jegyeim. A társaimmal is megromlott a kapcsolatom, eltávolodtak tőlem. Vagy én tőlük? Nem ápoltam a kapcsolatot, mert hisz időm se volt rá. Ráadásul úgy véltem, hogy néhány osztálytársam irigykedik rám. De vajon miért? Ezért egyre inkább magamba zárkóztam. Anyukám is szomorú, tanácstalan volt. Nagyon aggódott, mert nem meséltem el neki mi a baj. Gyakran említette, hogy mindig itt van nekem és bármit elmondhatok neki őszintén, biztosan tud segíteni rajta. Ne vívódjak magamban, mert rámehet az egészségem. Aztán egyik alkalommal megtört a jég. Iskola után, amikor kettesben maradtunk, kiöntöttem a szívem. Mindent elmondtam. Eközben édesanya az ölében cirógatott és türelmesen végighallgatott. Ezután egy ideig csönd volt. Végül Ő törte meg a csendet. Sajnos vannak olyan emberek, gyerekek is, akik nem veszik, vagy későn veszik észre a másikban a csodát. Vannak olyanok, akik irigylik másban azt, amire maguk képtelenek és ez persze fáj is nekik. Ám erősnek kell lenned és túl kell lépned rajta. Ezt meg kell tanulnod. Azon kívül úgy látom, hogy túlzásba vitted a sportot, én se gondoltam a következményekre. Szerintem egy ideig csökkentsd a különórákat, a versenyeket. Ha gondolod, beszélek az edzővel. Hosszasan elgondolkodtam azon, amit anyukám mondott, de egyet értettem vele. Kedves, együtt érző szavai sokat segítettek. Megkönnyebbültem. Mindent úgy tettem, ahogy javasolta. Aztán ahogy telt, múlt az idő a fejem is egyre kevesebbszer fájt, aztán egyszer csak teljesen elmúlt. Az osztályban egyre több barátom lett, de voltak, akikkel megtartottam a három lépés távolságot.