Palkó kölyök pincsit kap

Boglárka az egyik tanítási nap után lelkesen mesélte a Pindurka családban, hogy osztálytársa Palkó egy kölyök pincsit kapott névnapjára. 

Régóta szeretett volna már egy kis állatot és most megkapta. Mesélte, hogy tanulás után minden nap vele játszik, sokat kell vele foglalkozni, bundáját fésülni és nyírni, karmait rendszeresen levágni, fogait rendszeresen alaposan megmosni és még tanítani is szükséges. - De jó lehet neki! Azért én se panaszkodhatok, hisz Tacsi rendkívül hűséges, odaadó, és szeretetreméltó. Semmi pénzért nem adnám oda senkinek! Palkó mesélte, hogy a kiskutya nagyon aranyos és játékos. Még kenelt is kapott a kertben. - Rá egy hétre mikor Bogi a kiskutya felől érdeklődött, Palkó már nem lelkesedett annyira, mint a múltkor. - Nagyon csodálkoztam és furcsálltam. Elmondta, hogy hiába kapott kenelt, mindig bekéredzkedik a lakásba, aminek anyukája nem örül. Mindig az alom mellé pisil, kakil és Palkónak kell utána takarítani. Amerre megy, a kutyus mindenhova követi. - Pedig milyen aranyos lehet! - gondoltam magamban. - Amikor magányos volt éjszaka a kenelben, sokat sírt és Palkónak olyan lelkiismeretfurdalása lett, hogy beengedte. Aztán így történt minden éjjel. Ráadásul megrágta anyukája kedvenc bojtos papucsát. Aztán apukája panaszkodott, hogy milyen sokba kerül az étel, az oltás, a tartásához való felszerelés. Meséltem neki a mi Tacsinkról is, hogy milyen jó hogy velünk van, mert megszépíti napjainkat. Sokat, nagyon sokat meséltem neki róla. – Aztán eltelt megint egy újabb hét. Ismét érdeklődtem a kis pincsi felől. Palkó nagyon kurtán válaszolt. - Úgy döntött a családom, hogy megválunk tőle. Még nem készültünk fel kellőképpen az új jövevényre. Tegnap elvittük a menhelyre. - Szinte sóbálvánnyá váltam a hír hallatára, még a könnyem is kicsordult. Ezután Palkó faképnél hagyott. Milyen bánatos lehet most az a kis pincsi! - gondoltam magamban. 

De hátha hamarosan rátalál az igazi gazdi! - mosolyodtam el.