Őszi termések

Gyönyörű a természet ősszel! Meseszép színekbe öltöznek a fák, a bokrok. Reggelente csodásan száll a pára. Avarillat keringőzik a levegőben. Színes faleveleket sepreget az őszi szél. Kedves kis madarak röppennek füttyögve az etetőkhöz, hogy éhségüket csillapítsák. Kincsekben bővelkedik az erdő, mező, a földre hullik a fákról. Platán gömb, Makk, Toboz, Vadgesztenye, Csipkebogyó, Galagonya, Dísztök, Kökény, Lampionvirág, Díszkukorica, Bükkfa- és Csörgőfatermés épp a nyirkos, nyálkás levelek közt hempergőzött. Jól érezték magukat ott, pont úgy, mint amikor ti hemperegtek a száraz napsütötte avarban. Lelküket simogatta a szépséges ősz. Épp felhőtlen volt az ég, alacsonyabban fénylett a nap, mint nyáron, de még sütött, cirógatta, akit csak ért. Jólesett ez az icike- picike terméseknek. Mosolyogtak, kuncogtak, kacagtak, olyan boldogok voltak. Csipkebogyó és Galagonya bele is pirult az önfeledt hancúrozásba. Miután kedvükre kihemperegték magukat, fogócskázni kezdtek, melybe az öreg őszi szél is bekapcsolódott. Ő volt a legügyesebb fogó! Minden termést sikerült megfognia. Sőt a három legkisebbet, Kökényt, Galagonyát és Csipkebogyót kénye-kedve szerint vitte, ahová akarta. – Állj meg! Tegyél le!- kiabálták a vén szélnek. De az talán meg se hallotta, fütyörészve görgette őket tovább. Amikor megunta, otthagyta a földön. Ej de bosszúsak voltak a kicsik! Futva mentek vissza a társaikhoz. Épp jókor, mert beborult az ég és a felhők esőt permeteztek rájuk. Sietősen bújtak be az avar alá, hogy meg ne ázzanak, meg ne fázzanak. Aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment az eső a felhővel együtt és újra kisütött a nap. Előbújtak a termések: az arany, citromsárga, narancssárga, okkersárga, bordó, barna, bordó színű alól és élvezték, ahogy a lágy napsugár cirógatja őket. Hallgatták a madárkák fuvoláját, a szellő hegedűjét, csörgőfatermés pajtásuk zörgését. Olykor emberek jártak közöttük, messziről figyelték, hogy mit csinálnak társaikkal. Azok kosárkáikba először makkokat gyűjtögettek. - Makkvitézeket készítünk belőlük!- mutatott oda a magas. - Milyen jó makkliszt lesz belőlük!- mondta az egyik, a magasabb. - Nézzétek, ott, a távoli tölgyfa alatt őz és a kicsinye eszi a makkot!- mondta a másik, a legmagasabb. Volt, aki gesztenyéket gyűjtött fűzfa kosárba. - De vajon mit kezdünk vele? – kérdezte a kicsi. - Környezetbarát folyékony mosószert készítek belőle. – felelte a nagy. - Meg mosódiót is csinálunk. – válaszolta a legnagyobb. Amikor elmentek jöttek mások is. Hallgatták, hogy milyen szépen beszélnek az őszi erdőről, mezőről. Figyelték, hogy milyen óvatosan lépkednek az avarban, vigyázva mindenre. Gyönyörködtek páratlan szépségében. Aztán csipkebogyót kezdtek gyűjtögetni, amiből teát és lekvárt fognak készíteni. Ezután galagonyát, amiből szintén teát és lekvárt csinálnak majd. Végül kökényt kezdtek szedegetni, amiből teát, dzsemet, zselét, bort, likőrt és lekvárt fognak készíteni. Miután tele szedték kosarukat ők is elmentek. A parányi termések nagyot szippantottak a finom, friss levegőből és élvezték, ahogy a lágy napsugár cirógatja őket. Hallgatták a madárkák fuvoláját, a szellő hegedűjét, csörgőfatermés pajtásuk zörgését. Milyen boldogok is voltak! Talán nem is volt náluk boldogabb a kerek világon!