Nyuszi- Muszi és a Mikulás

Télen a tar mezőn talált egy répát Nyuszi Muszi,

szaladt, szaladt, futott árkon át, bokron át mosolyogva.

Aztán leesett a hó. Hullt és csak hullt nagy pelyhekben,

földet fedte, bája minden vadat rétre csábította.

De nem volt étel, víz, betakarta a hatalmas hó,

hiába kerestek- kutattak, sírtak- rítak, hiába!

Aztán jött az erdész, mindenki bozót mögül leste,

rakott ki nekik tápot, magvakat és kukoricákat.

Miután elment, minden vad a bendőjét megrakta,

majd visszahúzódott újra a sűrű, sötét erdőbe.

Csak Nyuszi-Muszi maradt kint kölykeivel a hóban,

ugra- bugráltak szerte, s gurultak a lejtőn lefele.

Egyszer csak, hoppla- hopp, előttük állt egy dundi medve,

kinek igen jó volt kedve. Levelet hozott magával.

Szarka adta csörögve, ki a Mikulástól kapta,

tele volt írva erdő kis vadjainak óhajával.

Kedves kis Vadak! Hamarosan eljövök, várjatok!

Ha újra hull a hó a földre, építsetek nekem egy

digi- dagi hóembert, s egy csecsebecse hóvárat,

és csilingelő szánommal hipp - hopp, hozzátok röppenek.

Hát sebbel- lobbal neki láttak, sürögtek- forogtak.

Kész lett mindkettő.  Hirtelen ott dúlt-fúlt egy ringy-rongy orkán.

Elfújta, szétrombolta mit kért tőlük a Mikulás.

Most lett is jó nagy zűrzavar: Hogy mentsék meg sava- borsát?

Ekkor hipp- hopp ott termet, kit úgy vártak, csengős szánnal,

ki nagyot nézett. Se híre, se hamva annak, amit kért.

Irultak- pirultak, hímeztek- hámoztak, majd aztán

elmondták, hogy mi történt, közben újra szálltak a pihék.

Ekkor a jó Mikulás elmosolyodott, s azt mondta:

építsük meg együtt! Így is lett! Jobbra- balra, előre,

hátra, körbe- körbe tapasztották a puha havat,

kerültek- fordultak, s el is készült hipp- hopp, egy- kettőre.

Táncra perdültek a vadak a jó Mikulás körül,

recsegett- ropogott alattuk a pihe- puha bunda.

Aztán hirtelen eltűnt, annyit se mondott, hogy ho- hó,

volt ki csak ámult- bámult, sőt még a szemét is lehunyta.

Ott hevert sok ajándék, még megszámlálni se tudták!

Rajta volt a nevük, el is vitték kuckójukba nyomban.

Csak Nyuszi Muszi maradt még kölykeivel játszani,

keresték a nyomokat. Kerülgették a fákat sorban.

Megkerülték jobbról a bükkfát. Ott is volt egy nyom.

Megkerülték balról a tölgyfát. Ott is volt egy nyom.

Megkerülték erről a hársfát. Ott is volt egy nyom.

Megkerülték arról a fűzfát. Ott is volt egy nyom.

Este aztán hazamentek a jó meleg üregbe,

vacsorára megették a finom, édes sárgarépát.

Letusoltak, lefeküdtek a szénára aludni,

és álmukban még látni vélték a Mikulás árnyékát.