Nyalóka róka

Tyúkanyó a tojásain ült már egy jó ideje. Volt neki két csibéje, akik rettentően unatkoztak. Ezért úgy döntöttek, kimennek a rétre kapirgálni.

A réten méhek duruzsoltak, katicabogarak röppentek, egyik virágról a másikra. Lepkék fogócskáztak, a sárga színű a kékkel és a pirossal. A csibék hasukat fogták nevettükben, jókat kacarásztak, amikor az egyik pillének az utolsó pillanatban sikerült kitérni a másik elől.

Egyszer csak, ahogy keresgéltek, kapirgáltak, találtak a földön egy nyalókát. Az egyik fölkapta. Nézte, forgatta, - ez nyalóka róka!- kiáltott föl örömmel.

- No, ezt megeszem, csip-csip, csip-csip! – mondta.

- Én, eszem meg, csip-csip, csip-csip!- vágta rá a másik. Ezen aztán jól összekaptak. Vitatkoztak, veszekedtek. Észre se vették, hogy mellettük termett a farkas.

- Min veszekedtek? – kérdezte.

- Találtam egy nyalóka rókát-, kezdte az egyik csibe, és mondta, és mondta, azaz, hogy csipogta, míg a farkas egyszer csak kikapta a kezéből és elszaladt vele. A két kis csibe egy darabig szomorúan nézett utána.

- Menjünk haza!- mondta búsan az egyik csibe.

- Rendben!- felelte bánatosan a másik.

Mire hazaértek, tyúkanyó is felállt a tojásról, mellette totyogott egy aprócska kiscsibe: - csip-csip, csip-csip!- csipogta.