Mesél az erdő

 

Egyszer volt, hol nem volt, ott, ahol a madarak legszebb dalaikkal ébresztik a napot, élt egy hatalmas, öreg tölgyfa, akit a vadak csak Tölgyapónak hívtak.

Tölgyapó nem egy sima fa volt. Göcsörtös volt a törzse, s nagyon- nagyon vastag. Hatalmas volt a lombja, mintha koronát viselne. Gyökérzete a legjobb barátságban állt a gombákkal. A legdrágább szarvasgombák szinte kizárólag a tövében éltek meg. Ő volt az erdő legbölcsebb mesélője, mert valódi tanúja volt a történelemnek.

Azt tudtátok, hogy a tölgyekbe csap bele a legtöbb villám? Hogy miért? Mivel mélyre nyúló gyökérzetük és magas víztartalmuk kiváló földelést biztosít. No, de térjünk vissza az öreg tölgyhöz!

Egy szép napon egy borzkan, egy borzkoca és két borzkölyök ült le a gyökerei közé a puha mohára.

– Tölgyapó! – kiáltott fel Borz Lili, és megsimogatta a fa kérges törzsét. – Olyan csendes ma az erdő. Mesélnél nekünk arról, hogy mi történt itt veletek a négy évszak alatt?

-Igen kérlek, és mesélj az erdőről is, amelyben élsz!- folytatta Borz Benett. - Tölgyapó levelei halkan suttogni kezdtek a szélben, és mély, megnyugtató hangon megszólalt:

– Ó, kedves kis borzkölykök, az erdő sosem alszik igazán!

-Ezt nem értem- tűnődött el, Lili.

-Akkor elmesélem. Az erdő valójában egy óriási, varázslatos család, ahol a fák és az állatok mind beszélgetnek egymással, és vigyáznak egymásra! Képzeljétek el, hogy az erdő úgy él, mint egy óvodás, vagy kisiskolás csoport. A fák gyökerei a föld alatt összeérnek, és a gombák segítségével egy titkos hálózatot alkotnak. Olyan ez, mintha a fák telefonálnának egymásnak! Ha az egyik kis fának nincs elég ereje, a nagy és öreg fák a föld alatti gyökereken keresztül küldenek neki egy kis finom cukros vizet, hogy megerősödjön. Ha egy huncut hernyó elkezdi rágni egy fa levelét, az a fa azonnal szól a szomszédainak a titkos hálózaton:

-Vigyázat, jönnek a hernyók!”- A többi fa ekkor gyorsan keserűvé változtatja a leveleit, hogy a hernyóknak elmenjen a kedvük a rágcsálástól. Az erdő beszívja a rossz levegőt, és cserébe tiszta, friss oxigént fúj ki nekünk, amitől mi is nagyokat tudunk szippantani a kirándulásokon.

-De érdekes!- kiáltott fel ámulattal Lili.

- Bizony az! Mind a négy évszak csodaszép. Más és más ruhába öltöztet minket a természet. Hallgassátok csak, elmesélem!  

Amikor a Tavasz megérkezik, elolvad a hó. A patakok vize vidáman csobog, és a családom felébred. Én apró, zsenge zöld leveleket növesztek, a földből pedig kibújnak a színes virágok. Ilyenkor a kismadarak fészket raknak az ágaimon, a bokrok alól pedig előbújik a kis sündisznó, a kis ürge, a hörcsög és a pele, hogy üdvözöljék a napfényt.

– De mi történik, amikor nagyon meleg lesz? – kérdezte Benett, miközben a napsugarakat leste a lombok között.

– Akkor köszönt be a Nyár – mosolygott Tölgyapó. – Ilyenkor a leveleim sűrű, sötétzöld sátorrá változnak. Ez a sátor egy hatalmas menedék. A nagy melegben a kis őzek és a kis szarvasok is alám bújnak hűsölni. A mókusok és a nyuszik a legfinomabb nyári bogyókat eszegetik az árnyékomban, a vadmalacok pedig boldogan dagonyáznak a közeli patak hűvös sarában, hogy megvédjék magukat a tűző naptól.

– És mi az a sok színes szőnyeg a földön, amit olyan jó rugdosni? – kuncogott Lili.

-Meg feldobálni, meg hemperegni benne!- folytatta Benett.

- És milyen jó lépkedni rajta! – folytatta egy hang. – Olyan jó érzés, ahogy recseg-ropog a lábam alatt!- kacagott fel valaki. A kisborzok nézek erre, néztek arra, jobbra-, balra, előre-hátra, le- fel, ekkor megláttak a fán egy fekete sapkás széncinegét.

– Igen, én voltam!- csiripelte. - Hallgattam, hogy miről beszélgettek, mert engem is nagyon érdekelt- folytatta a pihe-puha tollú kismadár.

– Az az Ősz – folytatta suttogva kedvesen a bölcs fa és megcirógatta a két kicsit és a széncinegét a leveleivel. – Olyankor a természet egy nagy, színes festőpalettává válik. A leveleim sárgára, vörösre és barnára színeződnek, majd halkan ráhullanak a talajra, mint egy puha takaró. Érett, barna makkokat potyogtatok a földre, amiből a vadon élő állatok bőségesen tudnak csemegézni, sőt raktárat építeni, tartalékolni a kamrájukban a nehezebb napokra.

– De télen nem fázol kabát nélkül? – kérdezte aggódva Lili.

– Nem dehogy! A Tél a nagy pihenés ideje. Lehullatom az összes levelem, és fehér hóköpönyeget veszek magamra. A hótakaró megvéd a fagytól. A gyökereim között a sünik mélyen alszanak, én pedig csendben álmodozom a tavaszról.

Az erdő ilyenkor megpihen, hogy kikeletkor újult erővel ébredhessen fel. - Tölgyapó hangja hirtelen egy kicsit elcsendesedett, és a levelei komolyabban rezdültek meg.– De van valami, ami az évszakoknál is fontosabb.

-Mi az? – érdeklődtek elkerekedett szemekkel a borzkölykök és a fekete sapkás kismadár.

-Ez a természetvédelem és a környezetvédelem.

– Az micsoda? – kérdezte Lili és Benett egyszerre, tágra nyílt szemekkel.

– Az az erdő szeretete – magyarázta Tölgyapó. – Az erdő az állatok otthona. Amikor eljönnek hozzánk a kirándulók, de elszórják a műanyag flakonokat, eldobálják a papírokat, vagy letörik az élő ágakat, eltapossák az apró rovarokat és még folytathatnám, akkor az erdő megbetegszik. A szemét bántja a földet, és a kisállatok is meg sérülhetnek miatta. A környezetvédelem azt jelenti, hogy vigyázunk erre a tisztaságra. Megtartjuk a csendet, nem hangoskodunk, nem zavarjuk a vadak nyugalmát. A szemetet pedig hazavisszük, vagy bedobjuk a színes szelektív kukákba, ahol a Klíkoboldok újrahasznosítják őket. Ha ti véditek az erdőt, az erdő is megvédi a világot.

-Hogyan?- kérdezték a borzkölykök.

-Tiszta levegőt és gyönyörű madárdalt ad nektek. - Benett és Lili felálltak, és szorosan átölelték az öreg fa törzsét.

– Megígérjük, Tölgyapó! – mondta Benett büszkén. – Mindig vigyázni fogunk a fákra, összeszedjük a szemetet, és elmeséljük a többieknek is, hogy az erdő egy igazi, élő csoda!- A borzkölykök elbúcsúztak a bölcs Tölgyapótól és visszamentek a szüleikhez.

Tölgyapó boldogan vigyázta és óvta továbbra is a hozzá érkező erdőlakókat. Egyszer ti is látogassátok meg, örülni fog nektek. Ha leültök a tövébe, csöndben maradtok, és nyitottak vagytok rá, akkor talán még nektek is fog mesélni.