Márton és a liba

Volt egyszer egy szegény ember, akinek hét iciri- piciri gyermeke volt. Egyszer csak elfogyott az ennivalójuk. A szegény asszony a kamrában csak egy maroknyi lisztet, egy csöppnyi zsírt és sót talált. Megsütötte pogácsának. Tíz pogácsa lett belőle. Mindenkinek jutott egy, még Buksi kutyának is. A szegény ember azzal az egy pogácsával útnak indult. Ment, mendegélt, hegyen- völgyön keresztül, amíg elért egy tóhoz. A tóban egy liba úszkált kicsinyeivel. - De jó lenne megfogni! Milyen finom a húsa!- motyogta magában, nagy búsan. - Egyszer csak odaúszott hozzá a liba. - Adjon, isten! - Miért búslakodsz te szegény ember? - Adjon, isten neked is! - Elfogyott az ennivalónk. Otthon kilenc éhes száj vár. Nekem is csak ez az egy pogácsám maradt. - Kössünk alkut!- mondja a liba. - Odaadom egyik csibémet, cserébe a te pogácsádért. Nagyon megkívántam. - De mit csináljak a csibéddel? Kicsi még, nem lehet megenni. - Bízz bennem! Hidd el, nem jársz rosszul! - Addig- addig folyt a szóváltás, míg a szegény ember beadta a derekát. - Rendben! Itt van a pogácsa. - Tessék, itt van az egyik csibém. A nincstelen megköszönte, beletette a tarisznyába és elindult hazafelé. - Mit kezdjek most veled?- tette fel a kérdést. - Gá-gá- gá- felelte a kisliba. - Mit fogunk majd enni?- tette fel a kérdést. - Gá-gá- gá- felelte a kisliba. - Hogyan lesz ezután?- tette fel a kérdést. - Gá-gá- gá- felelte a kisliba. Egyszer csak hazaértek. A szegény ember elmesélte, hogy történt, s mint történt, azzal letette a kertbe a kislibát: - Gá-gá- gá- felelte a kisliba. A hét iciri- piciri gyermekének nagyon tetszett a kisliba. Vigyázták is nagyon. A kisliba meg legelt és legelt. Este lett, mindenki lefeküdt. A kislibát is beterelték az ólba. Aztán lefeküdtek. Így ment ez hétről- hétre, hónapról- hónapra, amíg meg nem nőtt a liba. Ők meg ették azt, amit találtak. Egyik reggel, valami fényesség szűrődött ki az ólból. Hát lássatok csodát, egy tojást tojt a liba. De nem ám akármilyet, hanem egy aranytojást! A gyerekek bevitték a házba. Nagyon megörült az egész család. A tojást betették egy ládafiába. Ezen túl minden nap így történt. Eltelt huszonegy nap. Az ember elvitte a tojásokat, hogy eladja. Nagy csődület támadt a tojás körül. Egy gazdag ember utat tört magának. Huszonegy zsák aranyért meg is vette a tojásokat. Nagy boldogan ment haza az ember a sok pénzzel. Örült az asszony is, meg a gyerekek. - Nem fogunk többet éhezni!- mondták boldogan. Egyszer csak kopogtak az ajtón. Kíváncsian nyitotta ki az asszony, mert ezidáig egy teremtett lélek se kereste őket. A gazdag ember állt ott. Beengedték. Az meg egyből rátért a lényegre. - Honnan vannak az aranytojások? A szegény ember elmondott mindent töviről- hegyire. Az ember miután mindent megtudott, elköszönt és elment. Beöltözött szegényembernek, a felesége feltarisznyálta és útnak indult. Ment, mendegélt, hegyen- völgyön keresztül, amíg elért egy tóhoz. A tóban egy liba úszkált kicsinyeivel. - Egyszer csak odaúszott hozzá a liba. - Adjon, isten! - Mit keresel itt, te gazdag ember? - Adjon, isten neked is! - Honnan tudod, hogy gazdag vagyok? - Látszik rajtad! Tiszta vagy, frissen vágottak a körmeid, és a hajad. - Szeretném elkérni az egyik kislibádat. - De miért? - Hogy nekem is legyen sok- sok aranytojásom. - Már így is gazdag vagy. Miért szeretnél mégtöbbet? - Hogy én legyek a földön a leggazdagabb, legyen hatalmas birtokom, temérdek szolgám. - Hát ez nem elég indok- mondta a liba. Viszont azért adok egy jótanácsot. Menj haza és elégedj meg azzal, amid van. Sőt abból, amid van, adj a szegényeknek, meglásd, adni jó és légy becsületes. Hidd el, így te is gyarapodni fogsz. Azzal visszaúszott a tó közepére. A gazdag ember üres kézzel hazament és elmondott otthon mindent töviről- hegyire. Meghányták, vetették a jótanácsot. Megfogadta a liba tanácsait. Egyszer csak azt vette észre, hogy egyre inkább gyarapodott. Az egykori szegény ember kitatarozta a házát, befoltozta a lyukas tetőt. Vett csirkét, kakast, libát, kacsát, malacot. Sikerült munkát találnia a gazdag családnál, az asszonynak is. A gyerekek iskolába járhattak szép ruhákban. Az aranyat tojó libát pedig visszavitték az anyukájához és megköszönték a segítséget. - Jó tett helyébe jót várj! – mondta a liba és visszaúszott kicsinyével a tó közepébe. A hajdani szegény ember pedig szorgos munkával kereste meg kenyerét. Így volt, mese volt, aki nem hiszi, járjon utána!