Lilik bálja

Sokáig pihent, hosszasan nyújtózkodott, nagyot ásított a nap az égen, majd kinyitotta a szemét. – Mekkora a csend és milyen jól esik ezt hallgatni!- gondolta magában. Egyszer csak csicseregni, röpködni kezdtek a kismadarak. – Mily elbűvölő a daluk, milyen kedves! –

Milyen szépen süt a nap,

de jó, végre tavasz van! – füttyögték.

Kíváncsian bújtak ki az első virágok a földből, majd a többi is egymás után. A liliom is érdeklődve dugta ki a kis fejét.

Milyen szép lett az idő,

kicsi Lili, bújj elő! – mondogatta magában. – Gyertek elő testvéreim, nyújtózkodjatok, nőjetek nagyra, bontsátok ki szirmaitokat!

Milyen szépen süt a nap,

de jó, végre tavasz van! – dúdolta, amit megtanult a kismadaraktól. Hamarosan, már az egész kert is ezt a dalt dalolta. –  Aztán egy másikba kezdett. -

Gyertek, gyertek testvéreim,

táncoljunk, most tavaszi bál van!

Mosolyogva a Nap ránk tekint,

minden egyes virágszálra. –  Táncoltak és vigadtak a kertben egész álló nap.

Így köszöntötték a kikeletet, s ilyen volt a lilik bálja.