Lepkeszárny

-Ááááá!- Ááááá!- de jót aludtam. – Nyújtóztatta elgémberedett szárnyait Lepke Letícia. – Ó, tavasz van? – nézett ki a korhadt fa üregéből. Óvatosan kikukucskált. Nézett erre, nézett arra.

- Milyen kellemes az idő!- nyugtázta, majd kirepült.

- Szervusz, Liliána!

- Szervusz Lilien!

- Szervusz Linetta! Ti is felébredtetek?

- Igen, felébredtünk. Kicsalt minket a jó levegőre, a fényre a napsugár. Jó hosszú volt a tél, de végre itt a tavasz. – mosolyodtak el a lepke testvérek.

- Megéheztem.- kordult meg a gyomra Lepke Letíciának. – Kinyíltak a gyönyörű, illatos virágok, megkóstolom a nektárjukat. Így is tett. A többiek is követték. Virágról-virágra szálltak, perdültek-fordultak, közben táncoltak szép tüllruhájukban.

- Édesanya! Édesanya! Itt van egy gyönyörű lepke. Nézd, a kézfejemre szállt! Megsimogatom.-

Lepke Letícia úgy megijedt, hogy meg se tudott mozdulni.

- Csak óvatosan kincsem! Ha megsérül, kifakul a színe, vagy megreped a szárnya, nem fog tudni repülni.

- Tényleg?

- Bizony. – Eközben magához tért a rémült kis pille. Riadtan röppent tovább.

- Nézd kicsikém! Lepke Letícia átrepült a kézfejemre. – Óvatosan összecsukom mind a négy szárnyát, és gyengéden, de határozottan tartom anélkül, hogy mozgatnám az ujjaimat. Látod? Így nem teszek kárt benne.

- Segítség! Segítség! – sikoltozott Lepke Letícia, de ők nem hallották.

- Inkább csak távolról csodáljuk őket.

- Igazad van édesanyám. - Lepke Letícia egy óvatlan pillanatban elrepült.

- Jaj, de féltem! Végre elmúlt a veszély.

- Mi történt barátnőm? – kérdezték az aggódó barátnők.

- Láttátok?

- Igen, láttuk. Mi is megijedtünk. Szerencsére nem lett bajod. Máskor jobban vigyázzunk, annyi a veszedelem.- Azzal, huss, felrepültek.

 - Ó, ha én is szárnyra kelhetnék! - áhítozott a kiscica. – Hmmm… de gyönyörű is ez a világ!