Klárisszemű Rézi

Volt egyszer egy királyság, ahol minden lakó békében és boldogságban élt.

Ebben a királyságban lakott egy gyönyörű rézsikló Rézi, akinek a szemei olyanok voltak, mintha igazgyöngyökből lennének kirakva.

A siklók Rézit klárisszeműnek nevezték, és mindannyian csodálták a szépségét és báját. Rézi pedig nagyon boldog volt, hogy a siklók ilyen tisztelettel és szeretettel fordulnak felé. Azonban egy napon Kuszma, a lábatlan sikló megjelent a királyságban, és szemet vetett Rézi klárisszemeire. Azt akarta, hogy az ő szemei is olyan csodálatosak legyenek, mint Rézié, nem törődve azzal, hogy már a csupasz gondolattal is milyen kárt okoz. Ráadásul kisebb és gyengébb is volt a siklóknál. Mégis határozottsága, erőszakossága, büszkesége, tekintélyt parancsolt, ezért félt, rettegett Kuszmától a falu népe. Klárisszemű Rézi elhatározta, hogy túljár valahogy az eszén.

Titokban elindult a királyság egyik legeldugottabb zugába, hogy a gondolatait összeszedje. Egy barlangban talált menedéket. Itt eltöltötte az éjszakát, és a következő kettőt is.  Közben gondolkodott, gondolkodott.

Eltöprengett azon, hogy vajon miért olyan fontos a gyöngyszeme Kuszmának. Mit tudna helyette adni? Végül eszébe jutott, hogy hamarosan vedleni fog és azt a gyönyörű bőrt felkínálja Kuszma számára.  Mitől volt az olyan különleges? Attól, hogy a tarkóján egy korona, azon pedig kétfejű sas volt látható.

Rézi visszatért hát a királyságba és elmondta a lábatlan siklónak az ajánlatát, aki azt örömmel elfogadta. Kuszma pedig a zsákmányával együtt visszament oda, ahonnan jött.

Azonban még szinte haza se ért, amikor rájött arra, hogy amit kapott, az semmit se ér. Hasznavehetetlen. Nagyon mérges lett, szinte forrt a dühtől.

Mikor lecsillapodott, gondolkodóba esett. - Rézi igazgyöngy szemébe, amikor belenéztem, láttam kedves, szelíd, nemes természetét, s azonmód megszerettem. Nemhiába, mondják, hogy a szem a lélek tükre.  Hmm. Ám az én szememben, eddig csak egy hályog, a sötétséget volt. – döbbent rá Kuszma. – Ez így nem jó, ezen változtatnom kell, hiszen csak rajtam múlik! – Képzeljétek! Ezután teljesen megváltozott. Sietően kitakarította a lelkét egy seprűvel, ami olyan lett, mint a frissen mosott ruha, s mint a tiszta levegő.

Ettől kezdve nem vágyott többé Rézi szemeire, hiszen az övé is tündökölt. Inkább a szeretetére vágyott. Boldog volt, hogy megbocsátottak neki, és ettől kezdve a siklók is nagy- nagy tisztelettel és szeretettel fordultak felé. Rézi pedig egy idő után úgy megszerette Kuszmát, hogy összeházasodtak. Az egyik erdőszéli nyiladékban hamarosan sok kis sikló született.