Zsuzsa0302 blogja

Gyász
Zsuzsa0302•  2019. május 12. 19:06

Lélekszárny / Lili cicám emlékére /

Egyik változat

 

Tegnap este még oly szép volt:

tündököltek ezüst csillagok,

kacarászott a fényes Hold,

virág ontotta az illatot.

 

Oly szép volt a tegnap este!

Lakásban béke, derű honolt,

tőled ragyogtam, mint a Nap,

szívem is felhőtlenül dobolt,

 

hiszen te léteztél nekem!

Ám reggel rút halál dorbézolt,

ott lesett rád az ajtóból,

pedig az est még olyan szép volt!

 

De mi történt ily hirtelen?

Tekinteted mélyen árnyékolt,

nem szólsz hozzám és nem mozdulsz,

pedig a tegnap még oly szép volt!

 

Aztán jött a borzalmas hír: -

Mi legyen? Sajnos menthetetlen! -

Torkom gombóc szorongatja,

bánat sújt, könnyeimet nyelem,

 

a tegnap este oly szép volt: -

ó, zuhanok! - Te tetted velem! -

Magányos leszek nélküled! -

Megtörten fejem alá szegem.

 

Lelked lassan már szárnyra kél,

meredten nézzük egymást, közben

simítom hűlő kis tested,

lelkem kapálózik a könnyben.

 

Nagyon fáj!

 

Azóta nem lelem helyem,

bárhova nézek eszembe jutsz.

Úgy lüktet bennem a kín, hisz

az emléked mindig szembe fut!

 

Nagyon fáj!

 

Tegnapi est még oly szép volt:

ragyogtak az ezüst csillagok,

kacarászott a fényes Hold,

virág ontotta az illatot.

Zsuzsa0302•  2019. május 12. 19:05

Lélekaura / Lili cicám emlékére /

megadott szavak: látom, szemedben, varázslat, ismerlek, te, én, lelked, fénye, kacsint, lámpás

Lélekaura

Ó, mondd, mi történt veled? 
Szemedben látom az árnyékot, 
nem szólsz hozzám, nem mozdulsz, 
a tegnap este még olyan szép volt! 

Kihunyt a varázs...-Ó, én! 
Lelked fénytelen, menthetetlen! - 
Torkom egy gombóc fojtja, 
bánat sújt, rút könnyeimet nyelem. 

A tegnap est oly szép volt: - 
ó, zuhanok! - Te tetted velem! - 
Mi lesz most már nélküled? - 
Lásd, megtörten fejem alá szegem. 

Lelked lassan szárnyra kél, 
meredten nézzük egymást, közben 
fény fakul, lámpás sem kacsint - 
bús lelkem kapálózik a könnyben. 

Úgy fáj! 

Nézd, már nem lelem helyem, 
bárhova nézek eszembe jutsz. 
Lüktet bennem a kín, hisz 
édes emléked mindig szembe fut! 

Úgy fáj! 

Ismerlek...ismertelek... 
kerülöm a fényt, most bújkálok. 
Lélekaurám sötét, 
mint az ében, kis napfényre vágyok. 

Tegnapi est oly szép volt: 
ragyogtak az ezüst csillagok, 
kacagott a fénylő Hold, 
s kis virág ontotta az illatot.

 

 

Zsuzsa0302•  2019. január 6. 17:04

Hirth Évához

Jaj, nézd! Most hirtelen megállt a Föld,

olyan fülsiketítő a csend:

itt dübörög mélyen legbelül, mert

Te már a fényben vagy odafent.

 

Csak az internetről ismertelek,

lelkem cirógatták verseid.

Nem tudtam, hogy ezek az utolsók

lehulltak válladról terheid.

 

Egyszerű voltál és mosolygós, ám

"mint egy árván csüngő falevél."

Maradtál volna, de nem lehetett,

betakart a bársony szemfedél.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom