Január 6.

Egy cinege ült a havas ágon a Makkosfalvi ligetben, a kövér hóembert nézte.  Épp ma készítették, Újév napján Mogyiék, ugyanis hosszú-hosszú idő után, Szilveszter este szállingózni kezdett a hó. Éjjel már egyre sűrűbben hullott, reggelre pedig már vastag hó borította a földet. Január hozta magával. Vastag hófehér bundába öltözve érkezett. Ki tudja, hogy honnan jött, de éppen itt és most megpihent, leült egy padra. A mögötte levő öreg fán, annak is az egyik ágán gubbasztott a cinege. Amikor elállt a hóesés, Mogyiék kijöttek a fészkükből, és boldogan vették birtokukba a hólepte földet. Először meggyúrták a mosolygós, dici-duci hóembert, utána hógolyóztak egy jót. Tudjátok, hogy mit csináltak utána? Jól gondoltátok, szánkóztak. Hol egymást húzták, hol egymás mögé ülve csúsztak, száguldoztak lefelé a lejtőn, majd fölfelé az emelkedőn, a dombra pedig egymást váltva húzták fel a szánkót. Élvezték, hogy sebesen siklott, még ujjongtak is hozzá. Mogyi egyszer csak megpillantotta a padon pihenő Januárt.

-Jó napot kívánok Január!

- Szervusz Mogyi! Látom, jól érzed magad!

- Igen, társaimmal együtt nagyon örülünk neked.

- Miért? Meg tudod mondani? Ugyan láttam, amit láttam, de a te szádból szeretném hallani.

- Először is azért, mert egy új évet hoztál magaddal. Ahogy szerintem majdnem mindenki, úgy én is elhatároztam, hogy mit fogok megváltoztatni az életemben, mit fogok másként csinálni, mint eddig. Sokat fogok nevetni. Minden lehetőséget megragadok és élek vele.

- Én is pont erre gondoltam!- csatlakozott a beszélgetésbe egyik barátja. - No meg arra, hogy egészségesebben fogok élni: sok gyümölcsöt és zöldséget fogok enni és sokkal kevesebb édességet.

- Sokat fogok mozogni, futni és ugrabugrálni!- folytatta Mogyi.

- Igen-igen, de miért szereted a Januárt, azaz engem?

- Mert elhoztad az egyre hosszabb nappalokat. Igen, bár csak icipicivel, de minden nap egyre később sötétedik. Veled érkezett a hó és szeretek a hóval, hóban játszani. Még az se zavar, hogy- brrrr, de hideg van!- kacagott fel a kicsi mókus. Ha csúszós a föld az se baj, majd óvatos leszek! Viszont olyan jó csúszkálni a jégen! Tudom, tudom veszélyes is, mert éles. No, meg a vízre, ha befagy, csak körültekintően, szüleink engedélyével léphetünk rá, mert ha vékony a jég, a teteje beszakadhat. De nincs gond, mert szót fogadok nekik. Szeretem a gyönyörű deres földet, a zúzmarás fákat, a jégvirágos ablakokat, még a jégcsapokat is az ereszen. Ráadásul azt is tudom, hogy egyre közelebb van a tavasz. Nézd, kisütött a nap! - A kedves kis cinege jókedvűen dalra fakadt. Édesen fuvolázott egy kedves dallamot. - Látod, még ő is szeret téged!

- Csirip-csirip-csirip- válaszolta boldogan. - Minden hónapnak megvan a maga fontossága. Egyik jön a másik után. Oly szép az élet!- dalolta.