Íbisz Izolda mellényel

Íbisz Izolda a kolóniától lemaradva békésen evett. Nagyon finom lehetett az iszapban keresgélni a csemegéket. Itt is volt egy, ott is volt egy finom falat. Egyszer csak hirtelen öklendezni, majd fuldokolni kezdett. Sándor papagáj, aki épp arra járt, csodálkozva nézte. - Hát te mit csinálsz? – Miután Íbisz Izolda az öklendezéstől, és a fuldokolástól válaszolni se tudott, a Sándor papagáj otthagyta. - Csillag ezt meglátta és rákiáltott: - Nem szégyelled magad? - Miért? Nem csináltam semmit! – felelte Sándor papagáj. - Hát éppen ez az! – felelte Csillag, aki sürgősen a közelben levő kolóniához szaladt hangos segítségkiáltásokkal. Szerencsére hamar megérkezett a segítő csapat, még éppen időben. Először megpróbálták eltávolítani a mellé nyelt falatkát, majd megpróbálták hánytatni, köhögtetni. Mivel ez sem segített, elkezdték ütögetni a lapockák közötti területet. Egyszer csak, mint a nyíl, mintha puskából lőtték volna ki, úgy repült ki a falatka Íbisz Izolda torkából. Miután megkönnyebbült, könnyes szemmel köszönte meg Csillagnak és társainak a segítséget. Sándor papagáj pedig bocsánatot kért.