Hilda a lúd

Zsuzsa0302•  2024. október 22. 18:49  •  olvasva: 22

A Szunyogszéki család egyik szomszédja, aki elutazott rájuk bízta egyetlen libájukat. Nagyon fura egy jószág volt Hilda. Bent aludt a lakásban egy nagy bebélelt pihe- puha dobozban. Mellette hevert az alom is. Pancsi a sufnit rendezte be a számára. Már mindenki a lefekvéshez készülődött. – Menjünk – mondta édesapa. – Nem megyek : gá- gá- gá – felelte a liba. – Menjünk – ismételte édesapa. – Nem megyek – gá- gá- gá – felelte újra a liba. – Menjünk – mondták neki a nyuszikák is. – Nem megyek – hajtogatta egyre. – No, akkor nélküled megyünk – mondták mindannyian és elindultak. Hilda egyedül maradt és nagyon megsértődött, hogy őt egyedül hagyták. Mérgében hangosan gágogni kezdett: gá- gá- gá és erősen verdesett a szárnyával, de úgy, hogy a sufniban minden leborult. De ő csak gágogott, ahogy a torkán kifért: gá- gá- gá és erősen verdesett a szárnyával. Ekkor érkezett oda a róka. A liba hangja és a szaga, no meg a saját korgó gyomra odacsalogatta. Bekopogtatott a sufni ajtaján. – Jó napot! – köszöntötte a róka. – Hogy vagy? – Rosszul – felelte a liba. Unatkozom. - Gyere ki, játszom veled. - De jó! Én is szeretnék játszani veled – mondta a Hilda. - Mindjárt kinyitom az ajtót. Már- már lenyomta a kilincset, a rókának is folyni kezdett a nyála, mancsait dörzsölte örömében, amikor Tacsi éktelen ugatásra kezdett. A hangos ugatásra a gazdi is nyitotta az ajtót. A róka megijedt és még időben eliszkolt. – Azt már nem! – sziszegte a liba. - Elzavartad a játszótársam! - Mérgében hangosan gágogni kezdett: gá- gá- gá és erősen verdesett a szárnyával, de úgy, hogy a sufniban minden leborult. De ő csak gágogott, ahogy a torkán kifért: gá- gá- gá és erősen verdesett a szárnyával. - Te oktalan jószág! A róka nem játszani akart veled, hanem megenni! - Dehogy! Tévedsz! Már miért enne meg engem? - Tacsi otthagyta Hildát és elment aludni, ahogy a gazdi is, hisz minden elcsendesült. Kis idő múlva visszalopakodott a róka. Nagyon ügyelt arra, hogy Tacsi nehogy szagot fogjon és észrevegye. – Megmutatom neked, hol van a langymeleg, selymes tó- csalogatta a róka újfent. Hildának se kellett kétszer mondani. Kinyitotta az ajtót. Még meg se tudott nyikkanni, amikor a róka lábon ragadta és már nyargalt is vele. Ám Hilda mégis csak erőt vett magán, hangosan gágogni kezdett: gá- gá- gá és erősen verdesett a szárnyával. A házban mindenki felébredt. Ugrott a gazda, kapta a vasvillát, szaladt Tacsi a róka után. Hamarosan utolérték és kiszabadították a libát, aki nagyon szégyellte magát ostobaságáért. Pancsi visszavitte a sufniba és rázárta az ajtót kívülről. - Így ni. Aztán mindenki visszafeküdt és elaludt. Mire felébredtek Hilda gyönyörűen összerámolt és kitakarított a sufniban, majd mindenkitől bocsánatot kért. Elfogadták. Mivel munkanap volt, ezért a szülők dolgozni, a nagyok iskolába, a kicsik óvodába mentek. Amikor az ifjak hazaértek leültek tanulni. Pancsi odament Hildához. Hilda megkérdezte tőle: - Tudsz írni? - Nem tudok. - Tudsz olvasni? - Nem tudok. - Megtanítsalak? – Kérdezte a lúd. - Hogy tudnál te olvasni! - Figyelj, itt van ez a mesekönyv. Nyissuk ki. Hilda mesélni kezdett. Egy- szer- volt, hol- nem- volt, volt egy- szer- egy lúd. Úgy hív- ták, hogy Hil- da. Hil-da e- gyik es- te e- gye-dül ma-radt és na-gyon meg-sér-tő-dött, hogy őt e-gye-dül hagy-ták. Mér-gé-ben han-go-san gá-gog-ni kez-dett: gá- gá- gá és e-rő-sen ver-de-sett a szár-nyá-val, de úgy, hogy a suf-ni-ban min-den le-bo-rult. De ő csak gá-go-gott, a-hogy a tor-kán ki-fért: gá- gá- gá és e-rő-sen ver-de-sett a szár-nyá-val. Ek-kor ér-ke-zett o-da a ró-ka. A li-ba hang-ja és a sza-ga, no meg a sa-ját kor-gó gyom-ra o-da-csa-lo-gat-ta. Be-ko-pog-ta-tott a suf-ni aj-ta-ján. - Te tényleg tudsz olvasni! - Te csodálatos vagy!- mondta Pancsi és megcirógatta a ludat.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!