Hencegő autó

Volt egyszer egy gyönyörű szép, piros autó. Ott állt kint az utcán. Egyszer elment mellette egy kék autó.

- De szép a színed!- bókolt neki.

- Nem rég jöttem ki a gyárból, ott kaptam ezt a szép ruhát, azért vagyok ilyen szép!

Egyszer elment mellette egy zöld autó.

- De szép a színed!- bókolt neki.

- Nem rég jöttem ki a gyárból, ott kaptam ezt a szép ruhát, azért vagyok ilyen szép!

Egyszer elment mellette egy sárga autó.

- De szép a színed!- bókolt neki.

- Nem rég jöttem ki a gyárból, ott kaptam ezt a szép ruhát, azért vagyok ilyen szép!

Egyszer elment mellette egy fehér autó.

- De szép a színed!- bókolt neki.

- Nem rég jöttem ki a gyárból, ott kaptam ezt a szép ruhát, azért vagyok ilyen szép!

Egyszer elment mellette egy fekete autó.

- De szép a színed!- bókolt neki.

- Nem rég jöttem ki a gyárból, ott kaptam ezt a szép ruhát, azért vagyok ilyen szép! Ám ahogy ott állt kint az utcán egy idő múlva poros lett, horpadások lettek az oldalán, a fénye is megkopott. Egyszer csak elment mellette ugyanaz a kék autó,ami a múltkor is . Ugyanolyan jól karban volt tartva, mint régen. Csillogott- villogott a külseje, a belseje. Ráköszönt ismerősére.

- Mi történt veled? – nézett rá kérdőn. Mindenkinek azzal hencegtél, hogy nem rég jöttél ki a gyárból, ott kaptad ezt a szép ruhát, azért vagy ilyen szép! Közben poros vagy, piszkos, ráadásul kopott is. Mire volt jó a hencegés? Ezután elköszönt tőle és elment. A piros autó sokáig nézett utána szomorúan.

Így volt mese volt, ha nem hiszed, járj utána.