Hapci Manci allergiás

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisegér. Úgy hívták, hogy Hapci Manci. Azért Hívták Hapci Mancinak, mert mindig tüsszögött. Ugyan mindig a szája elé tette a kezét, vagy a zsebkendőt használta, mégis mindig tüsszögött. Tudod, hogy miért tüsszögött? Mert allergiás volt. Ez persze nem volt fertőző, ezt mindenki jól tudta.  Allergiás volt a mogyoróra, a fák virágpollenjeire, a kenderre, az ürömre, még a parlagfűre is. Szóval Hapci Manci tüsszögött szinte mind a tizenkét hónapban, mind a négy évszakban: tavasszal, nyáron, ősszel és még télen is. Hol jobban, hol kevésbé. Szedett rá gyógyszert is, orrcseppet is, de hiába. Nem tehetett róla. Néha akkorákat tüsszögött, hogy beleremegtek a falak, hullani kezdtek a levelek a fákról, virágok ijedtükben összehúzták a szirmaikat. Még Cirmi is felnyávogott. Mivel mindenki tudta, hogy Hapci Manci nem tehet róla és nem tud ezen változtatni, egy idő múlva megszokták a hangos tüsszögést a családja, barátai, rokonai és már senkit se zavart. Ugyanúgy játszottak vele, mint annak előtte. Cirmi is boldogan kergette a lakásban körbe- körbe.

Így volt, mese volt, talán igaz se volt.