Hanga, és Hangi, avagy nehéz sorsok 3. /A varázser

A földet színes virágszőnyeg borította. Ibolyák, hóvirágok és kankalinok díszítették a tisztásokat. A fák hófehér és rózsaszín szirmokkal díszítették fel magukat. A madarak fészküket javították, miközben csivitelésük betöltötte a levegőt. Cinegék, rigók, pintyek és gólyák hirdették hangjukkal a tavasz érkezését.

Hanga, a második szomszédban lakott az anyukájával és annak új kedvesével az egyik szobában, amíg másikban az unokatestvére Hanna, a szüleivel. Egyszerű, tiszta, és becsületes volt mindkét család, azonban gyakran szűrődtek ki veszekedések, zajok a házból. Elég nehéz lehetett így élni. Zárkózottak voltak, így a gyerekekkel csak az iskolában találkoztam, ott gondtalanul tudtunk játszani és beszélgetni. Hanga gyakran beszélt arról, hogy a nagynénje mindenbe beleszól, mintha ő lenne az anyukájának az anyukája. Az igaz, hogy gyakorlatilag ő nevelte fel, mert a nagymamája nagyon régóta nagybeteg. Sokszor van kórházban. Ha itthon van, akkor is minden nap jár hozzá az orvos és injekciózza. Bár az utóbbi héten már a nagynénire hárult ez a feladat is, aki egyébként rengeteget dolgozott. A közterületeken ő locsolta a virágokat, mindig kora hajnalban. A lánya, Hanna is vele ment. Tanítás előtt még volt annyi idő, hogy segíthessen. Utána, amíg a lánya iskolában volt, addig otthon főzött, mosott, meg amit kellett. Volt még egy munkája. Minden nap egy adag textilszalagra cipzárt húzott. Amikor kész lett vele, elvitte valahová. Néha olyan sebes volt a keze, ha láttátok volna, de sose panaszkodott! Tanítás után Hanna átment a negyedik házba, mert a szomszéd néni vigyázott rá. Nála írta és tanulta meg a leckét, utána pedig kedvére zongorázhatott. Este volt már, amikor az anyukája fáradtan ért haza munkából. Egyik nap épp láttam, amikor hazaért, sőt az édesapja is. Munka után még bement az ivóba és dülöngélve jött haza. Ez nagyon gyakori volt náluk. Vigyorgott, mint a vadalma, utána lefeküdt és reggelig aludt. Aztán újra ment dolgozni. Hát tényleg nem lehetett egyszerű Hanna anyukájának!- „Most nagyon ideges vagyok, kimegyek a kertbe, hogy kiengedjem a gőzt.”- mondta nemegyszer. Egyik nap Hanna rossz jegyet vitt haza és nagy-nagy szidást kapott az anyukájától. Hanna nagyon csendes volt, sose beszélt a családjáról, hiába kérdeztem. Egyébként sose láttam sírni, de szomorúnak annál inkább! Az iskolában mindig szót fogadott. Egyszer egy fiú bántotta Hangát az osztályban, és amikor elmesélte neki, a szünetben, jól megcibálta a fiú haját. Sose bántotta többet! Nagyon szerették egymást. No, szóval ma kirándulni mennek az osztállyal az erdőbe. Együtt leszünk, mind a hárman. Juj, de jó! Nagyon várom.

Az erdő lassan, álmosan ébredt a kora tavaszi csöndből. A fák ágain reszkettek a harmatcseppek és igazgyöngyként csillognak a reggeli napfényben. Az erdő illata oxigéndús volt, míg a földé igen finom. A nap sugarai óvatosan furakodtak be az ágak közé, megcsiklandozva a mohával fedett északi fatörzseket. A szél puha, selymes hajával végigsimította az erdőben élőket, s közben halk susogással mesélni kezdett. Az épp odaért gyerekek ámulattal hallgatták a kedves madárdalokat, amely boldogsággal járta át a levegőt. A bokrok tövében ibolyák nyíltak szerényen. A patak csobogása nyugalmat, lelki békét árasztott. Teljesen átjárta őket ez az érzés. A tanító néni leterítette a plédeket, majd mindenki ráült. Miközben az elemózsiájukat fogyasztották, nem győztek betelni a háborítatlan erdő varázsával. Mintha hallani vélték volna az erdő halk sóhaját, s látni vélték az erdő lakóinak ébredését.

A kedves kis mókus volt az első, aki felbukkant. Puha, rozsdabarna bundáját megborzolta a szél, ahogy kíváncsian ugrált ágról-ágra. A madarak a fák tetején gyülekeztek. Mindegyik más-más dallamot fújt, de mégis együtt olyan volt, mint egy jól megkomponált zenemű. Csodálatos! Ekkor megrezzent a bokor, közte megmozdult valami. Egy őzgida dugta ki a fejét, hatalmas barna szemeivel nézett erre, nézett arra, majd lépett elő, óvatosan, puhán, hangtalan. A gyerekek meg se mozdultak, nehogy elijesszék. A levegő tele volt neszekkel: szárnysuhogással, zümmögéssel, csiviteléssel, levélzörgéssel,-susogással. Miután befejeztük az evést, ivást, gondosan elcsomagoltuk a maradékot a hátizsákba, ügyelve az erdő tisztaságára, a tisztáson játszani mentünk, én természetesen Hannával és Hangával. Hát meg kell, hogy mondjam csuda jól éreztem magam a két kis barátnőm társaságában. Bújócskáztunk, fogócskáztunk, fára másztunk, gyűjtögettük a természet kincseit. Gesztenyékből ugróiskolát készítettünk, de jó is volt! Észrevétlenül telt el az idő. Aztán már pakoltunk, sorakoztunk és visszamentünk az iskolába. Ott már vártak a szüleink.

Egyébként, hogy szavamat el ne felejtsem, tudjátok, hogy ki vagyok én, a mesélő? Hát elmondom.