Hajszálon múlt

Fülledt, forró nyár volt. A nap hétágra sütött, szinte perzselte a fövenyt. Csend ült a rétre, édesen szundikáltak a hangyák, a katicák, a lepkék.

A közeli tó partján kacsa mama pihent egy bokor alján, szorosan hozzábújtak kicsinyei. Aztán gondolt egyet betotyogott a vízbe, hogy kicsit lehűtse felhevült testét, nyomában lépkedtek aprócska tipi- tapi lábacskáikon fiókái.

– Jaj, mi ez az ismereten hang? – nézett körül riadtan. Mivel nem látott semmit becsobbant a tóba a kicsinyeivel. De valami mégis nagyon furcsa volt, szokatlan, és az a szag is. – Mi lehet ez? – töprengett. – A vízből jöhet- gondolta. – Gyertek kiskacsáim, inkább menjünk ki innen! Biztos, ami biztos! - Sietve úsztak ki a parta.

Haragosan szörcsögött a levegőztető berendezés. Néhány hal a felszín közelében pipált, tátogott, levegőért kapkodott, úszó buborékokat hagyva fent maguk után.

- Mi történhetett? – kérdezte az egyik.  –Nem tudom! – felelte a másik bódult állapotban. Úgy viselkedett, mint aki részeg, mint aki benyakalt. – Mi van ve- ve- lem? – kérdezte csak úgy magától, mint aki csontrészeg. – Le- lehet, hogy so- so- kat it- tam? Nem értem.- Ezután aléltan terült el a víz felszínén. – Jaj! Jaj! Jaj! Valami nagy baj van!- A halak tanakodni kezdtek.

– Lehet, hogy a meleg, fülledt idő miatt lecsökkent a vízben oldott oxigén szintje.

- Ráadásul a hajnali, napfelkelte előtti időszakban egyébként is különösen lecsökken.

- Lehet, hogy túl sok mocsári iszap képződött.

– Szerintem az is lehet, hogy a tó vize túlmelegedett.

– A hangokból ítélve meghibásodhatott a szivattyú.

– Lehet, hogy a szűrő elkoszolódott.

- Nézzétek, hogy milyen opálos a víz teteje, mintha olajos lenne!

– Ha gyorsan nem oldódik meg a probléma, mind megfulladunk! – mondták kétségbeesve a halak.

– Na, nézzétek, ahogy megmondtam! Ott a tó közepén és ott, ott, a szélén is a parton, mennyi, de mennyi haltetem bomladozik a felszínen!

– Mi lesz így velünk? – siránkoztak. Ekkor érkezett a segítség, emberek közeledtek, sok- sok mindent hoztak magukkal.

A halak és a kacsák is lélegzet- visszafojtva messzebbről figyelték az eseményeket.

- Nézzétek! Az egyik szűrőberendezést kicserélték, a másikat megjavították.

- A víz tetejét leszűrték, majd egy részét vízcserével lehűtötték.

- Ó, de jó!

- Nézzétek, ott egy légpumpa! Az is mekkora segítség. Már érzem is a változást!

- Én is!

- Én is!

- Végre kapok levegőt!

- Megmenekültünk! – Az emberek, ahogy jöttek, el is mentek. Magukkal vitték a felszereléseiket.

- Ó, de jó! Ó, de jó! Újra tiszta lett a tó vize. – Gyertek, menjünk úszni! – Így a kacsamama.

Boldogan vették újra birtokukba a tavat. Önfeledten lubickoltak benne, ahogy a halak is. Újra minden visszatért a régi kerékvágásba.

Hajszálon múlt.