Gyógynövényországban

 

Társaimmal egy gyönyörű országban sétálgattam egy verőfényes, napsütéses délelőtt, ott, ahol temérdek gyógynövény terem.

Ma gyűjtögető kedvem volt. Fűzfából font kosaramba sok kis rekeszt tettem. Hátha jól jön majd és elindultam.

-          Milyen édes, mézes illata van ennek a fának, azaz a virágjának!- kiáltottam fel csodálkozva.- Azt hiszem, hogy ez az akácfa. Megkóstolom. Hmm, de finom! Tudjátok, hogy mire jó a virága?- kérdezte pajtásait, akik épp szembejöttek vele. Illendőképp köszöntötték egymást.

-          Nem, nem tudjuk.

-          Virágjaiból köhögéscsillapító teát készítenek. Az akácméz a köhögést, a torokfájást, és a megfázást csillapítja.

-          De jó! Akkor szedjünk belőle. – Így is tettek.

-          Egymás után, fürgén, sebesen, jókedvvel pakolták a kincseket a kosár egyik rekeszébe. Miután jól megtömték azt, tovább sétáltak.

-          Nézzétek, itt van egy bodzabokor! Ennek is szedjük meg az apró, sárgásfehér virágait, később majd az érett termését is. – jelentette ki a legidősebb, a rangidős, Ürge Üllő.

-          Miért? Az mire jó?- kérdezték tőle.

-          Kellemes ízű teája meghűléses betegségeket gyógyít. Izzaszt, csillapítja a köhögést, nyugtatja a torkot és a tüdőt.

-          Milyen finom az illata! – állapították meg többen is, ahogy megszimatolták. Jól megtöltötték a kosárban a második rekeszt is, aztán tovább sétáltak.

-          Szervusz, Mezei Pocok!

-          Szervusztok!

-          Te is gyűjtögetni jöttél? Csatlakozz hozzánk!

-          Halljátok-e, virágzanak a gyógynövények, szedjük meg magunkat úgy, jól isten igazában, mielőtt mások elszednék előlünk.

-          Ugyan már! Nézz körül. Se szeri, se száma, annyi van belőlük. Jut belőle bőven mindenkinek.- válaszolta kedvesen Ürge Üllő.

-          Hát jó, ha te mondod! Elfogadom a meghívást és csatlakozom hozzátok.

-          Nézzétek, ez a borsmenta! Szedjünk egy nagy csokorral a harmadik rekeszbe. Te is tegyél a kosaradba, Pocok barátom!

-          Ez vajon mire jó? – érdeklődött.

-          Kellemes illata van. Hűsít, mentolos, ezért nagyon finom a megmosott levele a szörpben. Ezen kívül javítja az étvágyat, nyugtatja a megfáradt idegeket. Görcsoldó, jó torokfájdalom, s rekedtség ellen. Majdnem elfelejtettem! Öblögetésre is kiváló. Ezen felül gyulladásokra borogatásként.

-          Hű, ez aztán a csodaszer! – kiáltották szinte egyszerre.

-          Mi ez a szép piros bogyó? – tette fel a kérdést Mezei Pocok.

-          Ez a csipkebogyó, vagy inkább hecsedli. A vadrózsa bokron található. Bogyója meggypiros színű, és savanykás ízű. Teaként nagyon finom. Készítenek belőle lekvárt, dzsemet, szörpöt, sőt levest is. Ez is gyógyít.

-          Hogy te mennyi, de mennyi mindent tudsz!- álmélkodtak a társai.

-          Anyukámmal gyakran jártunk ide, akkor tanította meg nekem.

-          Hmm. de finom illata van ennek a fának! – állapították meg az ürgék.

-          Ezt a fát én is ismerem!- büszkélkedett Mezei Pocok. – Ez a hársfa. A virág gyűjtésénél

csak a virágzatokat szabad levágni. Teája nagyon finom. Mézet is készítenek belőle.

-          Hasznos a meghűléseknél, köhögéscsillapításra, és idegnyugtatónak. Kiváló vértisztítónak, ráadásul a szívműködésnek is jót tesz.- folytatta Ürge Üllő. – No, szedjük meg a kosarunkat. Miután tele szedték a negyedik rekeszt is Mezei Pocok elbúcsúzott.

-          Mennem kell, várnak odahaza. Köszönöm a társaságot.

-          Szervusz, jó volt veled!- búcsúztak tőle az ürgék. A távolban Üregi Nyúl ugrabugrált cikcakk vonalban. Egyszer csak megállt. Tapsifülét az égnek meresztette, jól kihegyezte, nézett erre-arra, majd nekiállt komótosan fűféléket, lóherét, fakérget, gyökereket rágcsálni, amit épp talált. Aztán tovább haladt. Egy ölyv körözött a levegőben. Mindenki összetöpörödött, olyan kicsire, amennyire csak tudott és nem mozdult. Az ölyv tett vagy három kört, aztán tovább repült. A kicsi ürgék fellélegeztek.

-          Hű, de féltem!

-          Annyira megijedtem!

-          Én is! Én is!

-          Jó, de most már minden rendben. Elmúlt a veszély.- így Ürge Üllő. – Gyűjtögethetünk tovább. A szöcskék, tücskök, és a sáskák vidáman hancúroztak tovább, a lepkék, gondtalan röppentek virágról- virágra. A gyíkok kígyózó mozdulatokkal vadásztak az apró rovarokra. A hófehér virágzatú mezei cickafark teljesen elbűvölte az ürgéket.

-          Gyertek, itt a cickafark! Ez a növény elsősorban a nőknek hasznos. Kiváló görcsoldó. Az eldugult orra, a légutak megbetegedéseire is kiváló. Az orrvérzést is megszünteti. Szedjük tele az ötödik rekeszt. - Egymás után, fürgén, sebesen, jókedvvel pakolták a kincseket a kosár rekeszébe. Miután jól megtömték azt, tovább sétáltak.

-          Nézzétek, itt a kamilla! – ujjongott a legkisebb ürge. Valóban. A hófehér kamillavirág, melynek közepe sárga, ráadásul erősen kidomborodik, nagyon hasznos. Teája csökkenti a gyulladást, oldja a görcsöt, és nyugtat. Megfázásra, és még oly sok mindenre kiváló. Külsőleg, kenőcsként jó a sebekre, és az ekcémára.

-          Szedjük tele a hatodik rekeszt.- Így is tettek.- Nézzétek, megtelt a kosarunk! Indulhatunk haza. Már csak az a feladatunk, hogy otthon, szétteregetve megszárítsuk. Huzatos, pormentes helyen pár nap alatt megszárad. – jelentette ki Ürge Üllő.– Ez a nap is hasznos volt.-

Nem sokat gondolkoztak, mentek sietősen haza. Ha nem így történt volna, az én mesém is tovább tartott volna!