Gézu búcsúzik az óvodától

A Csicseri csoportban a Ballagásra készülődtek. Verseket, dalokat tanultak a nagy napra. Közösen díszítették a csoportot. Színes papírvirágokból virágfüzéreket, tablót készítettek. Igazából még nem értették a NAGY NAP lényegét, csak azt tudták, hogy Gézu szeptembertől iskolába fog járni, már nem lesz velük egy csoportban. Gézu mondogatta is: - De jó! Szeptembertől én is iskolás leszek, úgy, mint a testvérem. Képzeljétek! Elől már két fogam is kipottyant. A fogtündér pedig egyszer ceruzát, egyszer pedig radírt hozott nekem. Alul is mozog két fogam. – Gézu ráadásul hatalmasat nőtt is az utóbbi időben, a súlya is kicsit több lett. Már a cipőfűzőjét is egyedül kötötte be, gombolt is csatolt is, cipzározott is, sőt kötött is egyedül, legutóbb öccse cipőfűzőjét. Az óvodában könnyen és gyorsan tanult, figyelni is egyre tovább sikerült. A foglalkozáson mindig jelentkezett, ha tudta a választ és kivárta, amíg az óvó néni felszólítja. Nagyon büszke volt, amikor jól válaszolt és ezért megdicsérték. A naposi munkában, az önkiszolgálásban is ügyes, önálló és gyors is volt. Ráadásul, ha hamar elkészült az öltözéssel, vetkőzéssel, kérés nélkül is szívesen segített a kisebbeknek. Mondta is gyakran az édesanyja: - Te fiam, még a jég hátán is meg fogsz élni! – Az óvó néni is gyakran bízta meg feladattal. Néha ő osztotta körbe a vitaminokat, a gyümölcsöket, zöldségeket a társainak, vagy ő hozott fel a konyháról a reggelihez repetát egy középsős korú társával. Sőt a virágokat is némelyszer ő locsolta. Tegnap egy fontos papírt vitt át a Malacka csoportba egy szóbeli üzenettel az óvó nénihez. Bizony! Ilyen okos, ügyes és megbízható lett Gézu. Az udvaron is nagyon szeretett levegőzni. Imádta a focit, a kidobóst, a versenyjátékokat a barátaival, főként, ha ő nyert. Ám akkor se keseredett el, ha vesztett, hisz nem az volt a lényeg, hanem az, hogy jól érezze magát és jókat játsszon a társaival. Imádta a magas- és a távolugrást is. Ma pont ez volt a tornafoglalkozás az udvaron. Büszke volt nagyon, mert ő lett a sorvezető. Nagyon örült annak, hogy több barátja egy osztályba fog vele járni, így nem lesz teljesen ismeretlen a társaság. Az iskolát már egyébként is jól ismerte, tudta hol a mosdó, a tanári, a tornaterem, hisz a testvére is odajárt. Elkövetkezett a Ballagás napja. Ünneplő ruhát vett föl, amit már az este kivasalt és kikészített neki édesanyja. Fekete alkalmi nadrágot és fehér inget vett magára. Nővérén az iskolában fehér blúz volt, a gallárját finom csipke díszítette. Kicsit még hosszú volt az ujja és a dereka, akárcsak a fekete rakott szoknyájának az alja, de így legalább jó lesz még egy darabig. Ma volt az Évzáró. A szoknya alját még tavaly szépen felszegte tűvel és fekete cérnával az édesanyja. Most pedig az ujját tűrte fel csinosan, a derekát pedig betűrte a szoknyájába. Még belenézett egyszer a tükörbe, illegette-billegette magát egy kicsit, firgett- forgott, pörgött a szép szoknyájában. Reggeli után felvették a kabátjukat és elindultak együtt. Az óvó néni szokás szerint mosolyogva várta Gézut, akárcsak Edit és Zsike néni. Aztán elkezdődött a ballagás. Miután a kicsik, majd a középsősök és a nagyok is elmondták a közös verset, most Gézu verse következett.

Búcsúznunk kell

Első nap az óvodában

könnybe lábadt a szemem,

édesanyám búcsút intett,

s ott hagyott egy keveset.

Óvó néni kézen fogott,

rám mosolygott kedvesen,

körülnéztem ámulattal:

- mindenhol játék terem!

Már régóta idejárok,

és nemrég nagyot nőttem,

most már sajnos búcsúznom kell,

ma utoljára jöttem!

Kulcsot kaptam a kezembe,

ládám tudással tömve,

fér még bele sok-sok minden,

tanítóktól gyűjtöm össze.

Néha azért be-benézek,

kedves óvodás társak,

óvó nénik, dadus nénik,

most indulok vidáman!

Ó, de szép és milyen jó érzés volt a ballagás. Ráadásul minden nagy tarisznyát kapott, benne mindenféle kinccsel megpakolva. És képzeljétek el, hogy Gézunak kisöccse adta át. Ó, de boldog volt, hogy csak úgy sugárzott az örömtől a tekintete. Az ünnep után, ma igen korán megérkezett az édesanyjuk és elmentek együtt az Incifinci cukrászdába. Mindenki fagyi kelyhet kapott, tetején hatalmas tejszínhabbal. Akkora volt, hogy alig bírták megenni. Így lett feledhetetlen Gézu számára a NAGY NAP. Másnap az udvaron gyülekeztek és sokkal kevesebben voltak. A nagyok közül csak Tapsi és Hapsi jött, így egész délelőtt hármasban játszottak. Kicsit más volt ez a nap és az azt követő többi is, mert az egész délelőtt kizárólag szabad játékkal telt, de ennek ellenére jól érezték magukat, mert kint lehettek a jó levegőn. Ámbár titokban alig várták, hogy hazavigyék őket a biztonságot nyújtó otthonukba a szüleik közelében.