Farsang volt az állat óvodában

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy állatóvoda. Ide járt a Mezei csoportba: Béka, Tücsök, Szöcske, Veréb, Bolha, Egér, Nyúl, Gyík és Kígyó is. Tyúkanyó volt a kedves, aranyos óvó néni. Egy vidám jeles nap közelgett az óvodában. Izgatottan készítették Tyúkanyóval közösen krepp papírokból sodrással és hajtogatással a hosszú- hosszú füzéreket az óvodások. Kígyó nem volt elég óvatos és egy picit felsértette a bőrét.

- Szszsz... szisszent fel. Tyúkanyó odasietett. Szerencsére nem volt nagy baj, mert nem vérzett, tényleg csak egy picit sértette meg a bőrét, így bekötni se kellett neki.

-Ej, ej, máskor óvatosabb legyél!- korholta kedvesen tyúkanyó.

- Így lesz!- felelte megszeppenve Kígyó. Ezután folytatták a munkát. Amikor elkészültek, a dadus néni az óvó nénivel kidíszítette vele a csoportot és a folyosót. Hozzá halk zene szólt, ezzel is fokozva az előkészületek hangulatát. Eljött a várva várt délelőtt. A csoport talpig díszben állt. Az asztalokon édes és sós sütemények voltak megpúpozva, üdítők, szörpök finomabbnál- finomabbak, a jellel felcímkézett poharakban szívószál sorakozott a szivárvány minden színében. Volt piros, narancs, sárga, zöld, kék, sötétkék és még lila, közben hangosan szóltak a vidám dalok. Tücsök ropta a Szöcskével. Még azt se bánták, ha néha egymás lábaira ugráltak. Ilyenkor felszisszentek, bocsánatot kértek egymástól, majd táncoltak tovább. Veréb keringőzött Bolhával, Egér Nyúllal riszált, pirgett- pörgött, mizgett- mozgott, pittegett- pattogott, Gyík Kígyóval lötyögött, Tyúkanyó leginkább Békával rázta a ringyet- rongyot. Miután kitáncolták magukat, a versmondás következett. Néhányan rövid verssel készültek. Szöcske jelentkezett elsőnek, hogy szeretné elmondani.

Én vagyok a fürge szöcske,

ugró lábam segít ebben.

Csápom hosszú. Éjjel eszem,

két szárnyammal ciripelek.

 

Most Tücsök következett.

Kerek fejem, hosszú csápom,

haszonnövényt úgy imádom!

Erdőn, mezőn ciripelek,

fán és bokron énekelek.

 

Hat lábam van, sötét színem,

a pirregést nagyon csípem!

Ások lábbal, ugrok nagyot,

megijesztlek, hogyha hagyod.

 

Máris ugrott a bolha:

 

Madarakon, emlősökön élősködök,

rovar vagyok, sötétbarna, szárnyatlan.

Hátsó pár lábammal ugrani tudok,

a véred szívom, s vakarózhatsz álmatlan.

 

Utoljára Veréb jelentkezett, hogy ő is megtanult egy verset. Örömmel, lelkesen szavalta:

 

Csip- csirip, csip- csirip

 

Színem halványbarna és szürkés,

városi és vidéki környezetben,

emberhez közel vagyok vendég,

macska, héja - jaj, nekem! - veszedelem.

 

Fű s gabonaféle magjait eszem,

de fogyasztok még rovarokat.

én sem vonulok, itt maradok,

és társaimmal dalolok csodásan.

 

Csip- csirip, csip- csirip

 

Hatalmas taps köszöntötte őket a bátor versmondásért, majd jött az evés, ivás. Közben Tyúkanyó kicsit lejjebb halkította a zenét, hogy közben beszélgetni is lehessen, hogy hallják egymás szavát. Viccelődtek, tréfálkoztak, nagyon jó volt a hangulat. Most következett a versenyjáték. Csokis tortát, tejszínhabot lehetett bekötött szemmel enni. Máris ugrott Veréb és Bolha, majd Egér és Nyúl. Jól  bekötötte szemüket Tyúkanyó, hogy még véletlenül se lássanak ki se alatta, se felette, majd elindította a versenyt. Nagyon nehezen találták meg a versenyzők a szájukat. Így jutott csokoládé az arcukra, fülükre, hajukra, még a ruhájukra is. Tejszínhab pedig az orrukra és a földre is. A többiek pedig a hasukat fogták nevettükben: hahota- hihite, hahota- hihite, de úgy, hogy még a szemükből is csorgott a könny! Ezután jött a zsákban ugrálás. Ez volt ám csak a móka! Gyík és Kígyó versenyzett egymással. Ugrottak egyszer kisebbet, egyszer nagyobbat és először lassabban, majd egyre gyorsabban, közben nagyokat estek. De aztán felálltak és folytatták tovább a versenyt. Egyszerre értek be a célba. Nagy volt az éljenzés a többiek részéről! Gyíknak az esésektől kék és lila foltok keletkeztek a farkán, Kígyónak pedig a kobakján, még a nyelvét is megharapta egy icipicit, de egyik se bánta! Végezetül jött a várva várt székfoglaló, majd a közösen elkészített és felöltöztetett Kisze baba jelképes elúsztatása. - Ó, de jó volt! - De kár, hogy vége lett! - Milyen gyorsan eltelt az idő!- hangoztatták egymás után sopánkodva. - Ugye jövőre is tartunk farsangot?- kérdezték Tyúkanyót. - Hát persze!- felelte mosolyogva. Így telt el a délelőtt. Így volt, mese volt. Aki nem hiszi, járjon utána!Itt a vége, fuss el véle!