Farsang az óvodában

Nagy volt az izgalom az óvodában. Farsangra készülődtek az állatkölykök. A legjobb barátok egymás fülébe sugdosták a légféltettebb titkaikat. Vakond azt súgta a cickánynak: - Én Jéghercegnő leszek! Mókus pusmogta az ürgének: - én Superman leszek! Denevér azt súgta a sünnek: - Én Batman leszek! - Ugye tudjátok, hogy bárki mondhat egy verset a jelmezéhez, ha megtanulta? Sőt még a szerepét is eljátszhatja az, aki kedvet érez hozzá! - mondta fennhangon a mókus. - Hát persze! - kiáltották bátran. Csak a kis sün maradt csöndben. A kis sün magában tett-vett, díszítgette a csoportot a többiekkel együtt, de nem szólt egy szót sem. Fel is tűnt a többieknek. Sün barátom! - szólt hozzá a vakond. – Te miért vagy csöndben? Valami baj van? Nem érzed jól magad? - kérdezte. - De jól vagyok! - felelte. – Miért titkolózol? Elárulod? Súgd a fülembe, hogy mi leszel a farsangon! - Nem lehet! - mondta. - De miért? - akadékoskodott a vakond. - Mert én hiába bújok abba a jelmezbe úgysem tudnám bemutatni! - De hát nem is muszáj! - Ekkor már mindenki őket figyelte. – Úgysem tudom eljátszani a szerepem. - Azzal könnyeket hullatva elviharzott. Utána sietett a cickány. - Mi leszel? - mondd meg légy szíves, hátha tudok segíteni! - kérlelte. Végül csak kibökte: - Földgömb leszek! - Elmosolyodott erre barátja és azt kérdezte: - Tudod, hogy mozog a Föld? - Igen! - felelte. - Akkor jó! - Utánozd! - Jó, rendben! - bátorodott fel Sün. - Köszönöm neked! - válaszolta. – Szívesen! - mosolyodott el a cickány. A kis sün mindent úgy csinált, ahogy megbeszélték, ráadásul ő volt a legügyesebb. Nagyon, de nagyon boldog volt.