Eszmecserét folytatnak az őszi gyümölcsök

Bágyatag volt az ősz, fogai vacogtak. Ásítozott az erdő, a mező, a fák, bokrok, rozsdás levelei sajogtak. Hebehurgya volt a szél, zúgott, süvített, aztán villám csattogott, derűs felhőt dühített. Ködtáncát lejtette a rét, a berek, kopogó fagytól fájtak a sebek. Lám, lám, itt volt az aranyló ősz és kertjében sepregetett az öreg csősz. Még épp pitymallott, ő már víg dalt zengett. Az erdőben, mezőn nyugalom volt, béke és csengett a csend. Gereblye volt az agg ráncos kezében, egyre csak nőtt az avar, hisz apó vígan gereblyézett. Kész is lett hamar. Tűzifát gyűjtött, hisz jő a fagyos tél, spór melegedett, az ablakon süvített a szél. Bőségtálat rakott az ősz. Beérett az alma, a körte, a szilva, a szőlő. Peti és Palkó serényen szedegették a földre hullott gyümölcsöket, míg apó a fáról, s a tőkéről. - Hm… de finom, édes a szilva!- mondta jókedvűen Peti, amikor beleharapott. - A körte is jóízű, zamatos!- csacsogta Palkó vidáman. Darázs szállt feléjük duruzsolva, megdézsmálni az édes gyümölcsöket. Fullánkjával felszúrkálta az érett szőlőbogyók héját és szívni kezdte a bogyó édes levét. - Menj innen darázs! Ne tedd tönkre a finom termést!- kiáltott rá Peti, de az rá se hederített. - Eszemben sincs, éhes vagyok!- kiáltotta oda foghegyről. Tovább szívta a finomságot. Mikor jól lakott tovább repült. Miután tele lett minden fűzfa kosár friss gyümölccsel, bevitték anyókának, aki már ott sürgött- forgott a konyhában. Befőtteket és a lekvárokat készített, apó pedig a szőlőléből mustot. Peti és Palkó a kiürült kosarakkal igyekezett vissza, hisz még bőven volt mit szedni, mert idén bizony bőség volt a fákon, a tőkén. Ekkor furcsa dologra figyeltek fel. - Hallottad, hogy miként vélekedett rólam Peti? – mondta büszkén a szilva. - Igen, azt, hogy finom és édes vagy – felelte a körte. - Így van! – ujjongott a szilva. - Hallottad, hogy miként vélekedett rólam Palkó? – kérdezte hetykén a körte. - Igen, azt, hogy jóízű vagy és zamatos- felelte a szilva. - Így van!- örült, mint majom a farkának a körte. - Rólam bezzeg senki se mondott semmit!- mondta búsan az alma. - Ugyan, téged majd biztosan télen fognak dicsérni, mert te sokáig elállsz így is a hűvös pincében, mi pedig csak befőttként és lekvárként.- folytatta a körte és a szilva. - Igaz, ami igaz – jelentette ki az alma megnyugodva. - Bezzeg rólam se mondtak semmit, csak a darázs dézsmálgatott meg a fullánkjával. Juj, de fájt! – motyogta a szőlő. - Ugyan már! – Belőled mustot és bort készítenek, amit szinte minden felnőtt szeret és mazsolát aszalnak, amit a gyerekek is csemegéznek. Úgyhogy ne búsulj! – mondta a szilva. - Igazad van, én is fontos vagyok! – mondta immár öntelten a szőlő. - Minket még a kukacok is szeretnek!- mondta szinte egyszerre kacarászva a szilva, körte és az alma. - Engem meg a seregély, a rigó és a fácán. Sőt ha hiszitek, ha nem, még az őzike is!- dicsekedett tovább a szőlő! - Minket is szeret!- vágta rá a körte, a szilva és az alma is. - Tényleg? – nézett nagyot a szőlő. - Igen!- felelték a többiek mosolyogva. – Vajon miért? –tette fel a kérdést a szőlő. - Mert sok bennünk a vitamin. - Mi is azért szeretünk titeket, no meg azért, mert nagyon finomak vagytok!- kapcsolódott be a beszélgetésbe Peti és Palkó, aki épp akkor ért oda. Ekkor a gyümölcsök elnémultak és úgy tettek, mintha nem is ők tereferéltek volna az előbb. A fiúk pedig folytatták a megkezdett munkát, amíg el nem készültek. Miután mindent leszüreteltek, boldogan mentek fára mászni. Így történt. Ha nem hiszed, járj utána!