Erdei barátok meséje

Duna mellett, Dráva részén,

Van egy vadon, ország szélén.

Gemenc nevű mese erdő,

Pagony felett bárány felhő.

Három gida az erdőben,

Mese erdő közepében.

Füzek, nyárfák árnyékában,

Lapulnak a biztonságban.

Három madár fent trillázott,

Berkenyére reá szállott.

"Jaj, de finom zöld bogarak!"

- Örültek a kis madarak.

Gida csapat most kitekint,

Sötét lett már, hűs idekint.

Gomba, gyümölcs is zamatos,

Termés, zuzmó friss harmatos.

Neszre fülel, vadak hangja,

Kicsi gida sutát fogja.

Nyuszi, süni oda szalad,

Sikló, csiga lassan halad.

Teknős cammog, menyét mulat,

Ennivaló után kutat.

Megtöltötte korgó hasát,

"Gyerünk, nézzük már a csapdát!"

De a csapda most még üres,

"Játszunk inkább fogót Füles!"

Jó lenne, de társ is kéne,

Csatlakozik gida, réce.

Ligeterdő mögé bújva

Lapul ravasz róka Buda.

Ételre várt ő is végig,

Ugató hang száll az égig.

Nyuszi Muszi vágott képet,

"Na, majd haver adok néked!"

Többi barát csatlakozik,

A vitába avatkozik.

Hamis koma inal hamar,

Gida, nyuszi őt elzavar.

Nincsen most már félnivaló,

Irány a rét, élni való.

Bújót, fogót, játsszuk végig,

Öröm, kacaj, szállj az égig!

Boldog a kis állat sereg,

Élményükről csacsog, cseveg.