Egy elképesztő mese

Szomorúan slattyogott a kisnyúl az erdőben, füle-farka lefittyent, s mind csak a földet nézte. Észre sem vette, hogy szembejött vele a róka, csak akkor nézett fel, mikor a róka köszöntötte:

- Jó reggelt, kisnyúl.

- Adjon isten, róka - fogadta a köszöntést morcosan a kisnyúl.

- Hát neked mi bajod? Olyan szomorú vagy, mint a háromnapos esős idő!

- Ha nem mész innen, megbánod!- fakadt ki dühösen a kinyúl.

- A róka ijedtében nyaka közé szedte a lábát és elfutott. Szaladt árkon-bokron keresztül.

Tovább kullogott a kisnyúl az erdőben, füle-farka lekókadt, s mind csak a földet nézte. Észre sem vette, hogy szembejött a farkas, csak akkor nézett fel, mikor a farkas köszöntötte:

- Jó reggelt, kisnyúl.

- Adjon isten, farkas - fogadta a köszöntést gorombán a kisnyúl.

- Hát neked mi bajod? Olyan szomorú vagy, mint madár a kalitkában!

- Ha nem mész innen, megbánod!- fakadt ki a pipa kisnyúl.

- A farkas ijedtében eliszkolt. Hátra se mert nézni.

Szomorúan baktatott a kisnyúl az erdőben, füle-farka lekonnyadt, s mind csak a földet nézte. Észre sem vette, hogy szembejött a sakál, csak akkor nézett fel, mikor a sakál köszöntötte:

- Jó reggelt, kisnyúl.

- Adjon isten, sakál - fogadta a köszöntést bosszúsan a kisnyúl.

- Hát neked mi bajod? Olyan szomorú vagy, mint a szomorúfűz!

- Ha nem mész innen, megbánod!- fakadt ki dühösen a kinyúl.

- A sakál úgy megijedt, hogy elrohant. Futtában még egy kidőlt fán is átesett. Nem is, inkább átrepült, aztán sántikálva igyekezett tovább.

Tovább kullogott a kisnyúl az erdőben, füle-farka lelankadt, s mind csak a földet nézte. Észre sem vette, hogy szembejött a hiúz, csak akkor nézett fel, mikor a hiúz köszöntötte:

- Jó reggelt, kisnyúl.

- Adjon isten, hiúz - fogadta a köszöntést feldúltan a kisnyúl.

- Hát neked mi bajod? Olyan szomorú vagy, mint a kutya, amikor éhes!

- Ha nem mész innen, megbánod!- fakadt ki dühösen a kinyúl.

- A hiúz ijedtében elszaladt, még a lába se érte a földet.

Szomorúan ballagott a kisnyúl az erdőben, fülét-farkát leeresztette, s mind csak a földet nézte. Észre sem vette, hogy szembejött a medve, csak akkor nézett fel, mikor a medve köszöntötte:

- Jó reggelt, kisnyúl.

- Adjon isten, medve - fogadta a köszöntést a felpaprikázott kisnyúl.

- Hát neked mi bajod? Olyan szomorú vagy, mint a verembeesett farkas!

- Ha nem mész innen, megbánod!- fakadt ki a morcos kinyúl.

- A medve ijedtében nyaka közé szedte a lábát és elfutott. Szaladt, mint a szél.

Szomorúan csoszogott a kisnyúl az erdőben, fülét-farkát leeresztette, s mind csak a földet nézte. Észre sem vette, hogy szembejött a pók, csak akkor nézett fel, mikor a pók köszöntötte:

- Jó reggelt, kisnyúl.

- Adjon isten, pók - fogadta a köszöntést a zaklatott kisnyúl.

- Hát neked mi bajod? Olyan szomorú vagy, mint akinek a tyúk elkapta kenyerét!

- Ha nem mész innen, megbánod!- fakadt ki, azaz csak fakadt volna, ki a haragos kinyúl. Ám amikor észhez kapott, hogy a pókot látja, ijedtében nyaka közé szedte a lábát és elfutott. Szaladt a világnak, mint a miskei malac.

Ha a kisnyúl nem rémült volna meg a parányi póktól, az én mesém is tovább tartott volna.