Egér és a patkány

Vendégségbe érkezett egérkéhez unokatestvére a patkány. Már korán reggel sürgött- forgott az egérke, hogy mire megérkezik kedves vendége, - aki még eddig sose járt nála, - a friss gabonaszemek tálalva legyenek. Jó sokat terített, hisz kedves volt, és jószívű. Még szedett egy csokor mezei virágot is a mezőről, amit vázában a terített asztalra tett. Hamarosan elérkezett az ebédidő, megérkezett a várva várt vendég. A csengetésre már sietett is mosolyogva az ajtót nyitni ám addigra a patkány átrágta magát az ajtó alatt, ahol ettől egy csúnya lyuk keletkezett. - Hát így várod a vendéget? – mordult rá az egérkére, aki szóhoz se jutott a döbbenettől. Aztán meglátta a terített asztalt és se szó, se beszéd leült a székre és mindent megrágcsált, behabzsolt az utolsó falatig. – Nincs több? – vetette oda foghegyről. Hozz még nekem tüstént, vagy beléd harapok! - folytatta. Nagyon szomorú lett Incifinci. Törte a fejét, hogy most mit tegyen?  Közben besietett a kamrába és kihozott még egy adagot, majd egy adagot szépen becsomagolt. A patkány azt is befalta. Mielőtt még szóra nyitotta volna száját, az egérke megszólalt: Kedves rokon! Csomagoltam neked még a hosszú útra is egy kis elemózsiát. Köszönöm, hogy meglátogattál és már nyitotta is az ajtót: a patkány pedig se szó se beszéd kikapta a kezéből a csomagot és elsietett. Egérke még sokáig eltűnődve nézett utána.