Csipet cickány sátorozik

A meleg nyári napsütésben Csipet, a legkisebb erdei cickány, egy hatalmas, kockás zsebkendőből épített sátrat a vízpatakparti kempingben, természetesen a szülei segítségével. A fűszálak között igazi, nyüzsgő kempingélet zajlott.

Egy sáska család próbálta felállítani a fűzfabarka sátrát, miközben a kicsik folyamatosan huncutkodtak, mert elugráltak a cövekek mellől, ami folyton-folyvást összedőlt. Miután abbahagyták a huncutkodást, a sátrat is sikerült felállítani.

Kicsit távolabb egy megfontolt csiga család parkolt le a lakókocsikkal – ami a saját házuk volt, egy kis piros-fehér csíkos ponyvával kiegészítve.

A kemping közepén, egy sima lapos kövön a szentjánosbogarak, már az esti mulatság fényeit tesztelték. A hangyák fegyelmezetten, katonás sorban hordták az élelmet a büfébe.

Csipet büszkén ült zsebkendő-sátra előtt egy kicsinyke, kis kövön, és egy apró szamócát majszolt.

A meleg szellő gyantás fenyőillatot hozott a hegy felől. A közeli pisztrángos patak halkan csobogott. Csipet érezte, hogy ez a nyári sátorozás élete egyik legjobb kalandja lesz.

Az esti tábortűz körül, amit egy parázsló faszénből és pici gallyakból rakott a kemping lakossága, három izgalmas dolog is történt Csipet körül.

Először egy hatalmas, zúgó szarvasbogár landolt, ért földet váratlanul, a tábortűz melletti mályvacukorraktár közepén. A kempingezők megijedtek, de Csipet odaugrott, és megkínálta a vendéget egy csepp mézzel, így terelte el a figyelmüket. A bogár hálásan meghajolt, és kiderült, hogy ő nem bánt senkit, csak eltévedt a sötétben.

Ha már így alakult, maradj közöttünk egy kis időre- mosolygott Csipet.

Rendben, köszönöm a meghívást.

Igazán nincs mit.

A második izgalmas dolog az volt, amikor a tücsök éppen belekezdett volna az esti szerenádba szépen szóló hegedűjével, amikor észrevette, hogy eltűnt fűszálgitárja. Csipet azonnal nyomozásba kezdett a sötétben a zseblámpájával. A hangszert végül a sáskagyerekeknél találta meg, akik azt hitték, az egy újfajta mászóka.

A harmadik pedig az volt, amikor az esti tábortűz közepén eleredt a nyári zápor, ami a pici állatoknak hatalmas vízbombaként hullott le az égből. Csipet nem veszítette el a fejét. Gyorsan odagurított egy nagy, száraz lapu levelet a tűz fölé. Így megmentette a parazsat, és az egész társaság a levélesernyő alatt vészelte át a hirtelen jött hűsítő vihart. Azonban amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment.

Folytatódhatott az esti mulatság a sátortáborban. A szülők hamarabb lefeküdtek. A kicsik még beszélgettek, halk zenét hallgattak, amit aláfestett a tücsök, és a susogó szél.

Egészen addig tartott a tábortűz, amíg meg nem jelent az égen a hajnalcsillag. Akkor vizet locsoltak a parázsra, mindent elpakoltak, rendet és tisztaságot hagyva maguk után. Lefeküdtek és édes álomba szenderültek.