Buksi kutya és a szúnyog

Buksi kutya békésen aludt gazdija kedvenc foteljában. Egyszer csak egy szúnyog vészjósló hangja zavarta meg álmát: zzzzz- zzzzz. Ijedten felugrott Buksi: vau-, vau-, vau és kergetni kezdte Cica micát, aki addig békésen szunyókált aprócska dobozkájában. Cica mica rémültében nyávogni kezdett: miau-, miau-, miau. A közelben a kisegér, erre a hangra rémülten iszkolni kezdett: cin- cin- cin, cincogott. A tóhoz érve félelmében úszni kezdett. A békák szintén megijedtek a hirtelen mozgástól. Bre-ke- ke, bre- ke – ke brekegték és belecsobbantak a vízbe. Fröccs- fröccs, mondta a víz. A halacskák meglepetten ficánkolni kezdtek a farkukkal és tátogtak a szájukkal, mintha félelmükben mondani szerettek volna valamit. Aztán véletlenül belegabalyodtak a hínárba. Nagy nehezen kiszabadították magukat és a béka után úsztak. A béka kiugrott a tópartra. A kisegér menekülőre fogta. Nyomában loholt Cica- mica, megkergetve Buksit. Buksi le akarta csapni a szúnyogot, de az gyorsabb volt és belecsípett Buksi orrába. Az feljajdult a fájdalomtól: jaj- jaj- jaj- kiáltotta. Ha a szúnyog nem csípett volna Buksi orrába, az én mesém is tovább tartott volna!