Buksi, a kis kóbor kutya

Hirtelen egy kiskutya futott ki a bozótból. 

Golden retrievernek véltem, vadászkutyának. Bőrét krém színű, dús, hosszabb szőrzet fedte. Kövérkés testével szinte elgurult!A farkát csóválva szaladt felém. Nagyon viccesen futott, mert minduntalan a nyakába kapta mind a négy lábát. Rendkívül barátságos volt, játékos, szintre azonnal iderohant hozzám. Biztos éhes is és szomjas is, mert lógott a nyelve. El is hiszem, mert nagyon nagy volt a hőség. - Deje, hazaviszlet, adot neted ennivajót ész vizet!- mondta kedvesen Balázs. - Velünk, fodsz latni ész Butsi lesz a neved. - folytatta selypítve a hároméves kisfiú. A házuk előtt ment el a szomszéd kisfiú és hangosan kinevette. Ekkor Balázs megsértődött, egyszerre csak sírva fakadt. Sírt- rítt keservesen. Meghallotta anyukája és elszorult erre a szíve. Magához ölelte iciri- piciri kisfiát és vigasztalni kezdte. Aztán letörölgette pityegő- potyogó könnyeit. - Gyere, ülj ide az ölembe és mesélek neked valamit. És édesanyja meg mesél és mesélt- közben Buksi, a kóbor kutya is ott mellettük hallgatta. Mire vége lett a mesének, addigra az iciri- piciri kisfiú is megnyugodott. -Édeszana! Miénk lejet ez a tutusz? - Igen, persze! Kiváló és jó választás. Ez a fajta nagyon ragaszkodó, gyorsan tanul és nagyon szelíd. Megfürdetjük! Mit szólsz hozzá? - Jaj, de jó! Jaj, de jó! - kiáltott fel nagy örömmel. Ígérem, hogy gondoskodó gazdája leszek!- Közben még a selypítésről is megfeledkezett. Örömében verselni kezdett: Társad vagyok, hozzád hűen ragaszkodom, jámbor, sőt önzetlenül szerető. De lehetek még őrkutya, vadászkutya, akár szánhúzó, vagy vakvezető. Szaglásom kifinomult, hallásom fejlett, jobban látok nálad, hiszed s vagy sem! Ugatok is és harapok is ha muszáj, húst, tápot s vizet nagyon szeretem, farkcsóválva örülök csak neked, de legjobban azt szeretem, ha játszol velem. - Képzeljétek! Balázs, az iciri- piciri kisfiú - mire végig mondta a verset, már egyáltalán nem selypített. - Jaj, de jó! Jaj, de jó! - kiáltott fel nagy örömmel. 

Itt a mese vége. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Egyszer ti is látogassátok meg őket!