Az idő

-          Kukurukú! Kukurikú! – Kél a nap! Jó reggelt!- kukorékolt a kakas.

-          Jó reggelt, szomszéd úr!- rikkantotta vissza a rigó. Nyújtózkodva, nagyokat ásítozva ébredeztek a baromfiudvar lakói. A kiscsibék bújtak elő leggyorsabban jó meleg fészkükből.

-          Csip- csirip! Csip- csirip! – de csodálatos ez a reggel!

-          Csip- csirip! Csip- csirip! – mily jóleső a napsütés!

-          Csip- csirip! Csip- csirip! – olyan jót aludtam!

-          Csip- csirip! Csip- csirip! –  nagyon szépet álmodtam.

-          Csip- csirip! Csip- csirip! – ma örömtelit fogok játszani.

-          Csip- csirip! Csip- csirip! – érzem, hogy élvezetes lesz a napom.- csipogták egymás után a sárga színű tollpamacsok. Azzal máris csipegetni kezdtek. Eleinte még tyúkanyó közelében, aztán egyre inkább távolabb tőle. Hamarosan telerakták icipici bendőjüket finom, jóízű, ízletes táppal.

-          De zamatos volt! – nyalták körbe a csőrüket.

-          Menjünk játszani!- javasolta a legkisebb.

-          Jó! – egyezett bele a többi. Így hát játszani kezdtek a baromfiudvarban. Szaladgáltak, kapirgáltak, csipkelődtek. Nagyon, de nagyon jól érezték magukat.  Közben szemügyre vették a lepkéket, a hangyákat, a férgeket, még a csigabigákat is.

-          Nézzétek, de szép az a lepke! Mily színes a két pár szárnya! Két csáp van a fején. Milyen gyenge a három pár lába! Milyen kecsesen repül!- mutatott rá elkerekedett szemmel, ámulva-bámulva a legnagyobb.

-          Mily, szorgos az a hangya! Morzsát visz a hátán.– jelentette ki a középső.

-          Nektárt gyűjt a méhecske. Nagyon hasznos. Milyen édesen zümmög!- mosolyodott el a legkisebb.

-          Hogy araszol a féreg a földön!- nézték egy darabig, de aztán más felé tévedt a tekintetük.

-          Szervusz, csigabiga! Nem nehéz a házad?

-          Nem, dehogy!- mosolyodott el.

-          Megérinthetem?- érdeklődött a legkisebb pelyhes csibe.

-          Hát persze!

-          De kemény, meszes a hátad!- csodálkozott a legnagyobb csibe.

-          Milyen sikamlós, nyálkás a talpad!- ámuldozott a középső.

-          Hű, de ügyesen csúszol a földön!- dicsérte a legkisebb.

-          Köszönöm kedves szavaid!- pirult el csigabiga. Ekkor tűnt fel a baromfiudvar végében a tüskés hátú süni. Sebesen szedte icipici lábait.

-          Jaj!- kiáltotta ijedten csigabiga és fürgén bújt be a házába. Még a tapogatóit is maga alá húzta. Ám a süni nem vette észre, mert más irányba tartott.

-          Gyere ki!- kopogtatta meg a házát a legnagyobb sárga csibe.- Elmúlt a veszély. - Csigabiga előbújt. Még mindig reszketett.

-          Nyugodj meg, a süni más irányba ment és különben nem is vett észre.

-          Szerencsére- nyugodott meg a puhatestű. – De mennem kell, most búcsúzom! –felelte.

-          Viszontlátásra!-felelte a három legkisebb pihe-puha csibe és hosszan nézett utána.  

-          Kukurukú! Kukurikú! – Megy le a nap. Készüljünk a lefekvéshez.- kukorékolt a kakas. Elcsodálkoztak a csibék.

-          De hamar eltelt a nap! – Szó nélkül követték édesapjuk kérését.

Miután mindnyájan lefeküdtek, hamarosan édes álomba szenderültek.