Az enyveskezű Tiborc

Nyár vége volt. A tűző, forró nyári napok nyomán a szellő megcirógatta a kalászt. Beérett a búza. A Paripás család aratáshoz készült. Ekkor a házhoz villanyszerelők érkeztek, mert este óta nem volt áram. Hamar meg is csinálták, gyorsan, ügyesen dolgoztak. Nem sokkal később becsöngetett hozzájuk valaki. Bogi ment a kapuhoz. - Kit keres? – kérdezte. - Tiborc vagyok a villanyszerelő. Még lenne egy apróbb javítás, amit a társaim nem végeztek el. - Egy pillanat, rögtön jövök! - Édesapa, Tiborc nevű villanyszerelő áll a kapu előtt. Azt mondja, hogy még lenne egy apróbb javítás, amit a társai nem végeztek el. - Megyek máris! – mondta az édesapja, aki így is tett, beengedte a szerelőt. – Tud dolgozni egyedül? Minket is vár odakint a munka. - Természetesen, menjenek nyugodtan.

- Gyere Béci és jöjjél Bogi,

kezdődik az aratás.

Suhints egyet, búza szakad,

aranylik már a kalász.

-

Megy a munka hajnal óta,

a nyár hinti kincseit,

nyes a sarló, kasza suhint,

tépi izzadt ingeit.

Marokszedők, kévét kötők

sürögnek és forognak,

itt a búza, lesz új kenyér,

s a víg szívek dobognak.

-

Aratnak a fiúk, lányok,

száll a nóta és zeng a dal.

Késő estig megy a munka,

a mama hozza a nyamit.

Giling- galang ebédelj meg,

aztán szusszanj csippet- csöppet.

Hull a kalász jobbról- balról,

és majd etesd meg a gépet.

A nagy zsákba tedd a búzát,

jöjj- menj, hordd fel a padlásra.

Hagyjál itt is egy adaggal,

s süssünk cipót egyre- másra.

Jól elfáradtak mire elkészültek az aratással és a kenyérsütéssel. Teljesen el is felejtették a villanyszerelőt. Édesapjuk keresni kezdte, de csak hűlt helyét találta. Kezdett rossz érzése lenni. Hívta az asszonykát. A komód fiókja kihúzva állt és üresen tátongott a ládika. - Elvitte az összes megtakarított pénzünket az enyveskezű Tiborc! - Teljesen elromlott a hangulat. A finom, meleg, pihe- puha kenyeret is csak ímmel- ámmal ették meg. Mindenki magát hibáztatta a történtekért.