Az elvarázsolt kastély

Lencsi egy nagyon szép mesét hallott tegnap az óvó nénitől. Sokáig tűnődött rajta, hogy hátha nem is mese. Talán igaz is lehet, ezért úgy gondolta, hogy utánajár a dolognak. Emlékezet arra, hogy Beled csalitos közepén állt egy kastély, borostyán futotta be. Elhanyagolt állapotban volt, némely része már romokban állt. Lencsi útnak indult hát, s vele ment Lajcsi is. Mentek, mendegéltek, egészen addig, amíg oda nem értek. A kastély körül tejfehér sűrű massza úszott, alig lehetett tőle látni, de Lencsi és Lajcsi ment előre töretlen, mert vonzotta az ismeretlen. Egyszer csak benyitottak a kopott rézkilincset lenyomva. Hatalmas pókháló szőtte be a szobákat. Odaértek a grádicshoz. Az első fokán egy kígyó sziszegett mérgesen rájuk, de ők mentek tovább bátran. A kígyó ekkor félrehúzódott, nem bántotta őket. A második lépcsőfokon egy erős szélfuvallat próbálta őket eltántorítani, de ők mentek tovább bátran. Az erős szél ekkor félrehúzódott, nem bántotta őket. A harmadik grádicson egy sánta kóbor kutya nyüszített. Lencsi ölébe vette a kutyát, Lajcsi pedig egy hirtelen mozdulattal kirántotta a tüskét a lábából. Farkcsóválva, lábukat nyaldosva köszönte meg a segítséget. Ekkor egy hatalmas rézkilincs állt előttük a palota kapuján. Lencsi megfogta és képzeljétek el, hogy mi történt. A kastély körül a tejfehér sűrű massza eloszlott a levegőben. A romos részek láthatatlan kezektől felépültek. Gyönyörű, illatos virágok borították be a palota kertjét. Pillangók, méhek és milliónyi nyüzsgő, aprócska rovarok rajzottak rájuk. Dalos madarak röppentek vidám dalt fújva a fák, bokrok ágaira. Olyan gyönyörű volt, hogy elképzelni se lehetett volna szebbet. Óvatosan beléptek a kastély ajtaján. Üres volt, lakatlan. A falakon fotók árulkodtak a korábbi lakókról. Aranyozott dísztermek, főúri lakosztályok tárultak a szemük elé. Fehér márványköveken lépkedtek. A falakat vadásztrófeák, tájképek díszítették. Az ajtók mellett márványmellszobrok álltak. Gyönyörű volt. Miután Lencsi és Lajcsi körbesétálták a belsejét, a palota körül is tettek egy sétát, aztán leültek egy padra csodálni az illatozó színpompás rózsákat, hallgatni a dalosmadarak koncertjét. Lelküket nyugalom és békesség járta át. Kis idő múlva hazamentek. Így volt, vége volt, talán igaz se volt.