Ancsi kedvenc színei

Sikoltott, harsogott az őszi szél. A Nap sem sütött fényesen és ritkán járt erre. Ezért a levelek is szikkadni kezdtek és egyre színesebb ruhát öltöttek magukra. Ancsi nézegette, forgatta őket. - Szép ez a sárga, ez az arany, óarany, okker, de még szebb ez a réz színű. Ez a kedvenc színem! Nem, mégsem. Szebb ez a narancs, vagy Napsárga, vagy ez a barackszínű. Igen, ez a kedvenc színem. Nem, mégsem. Ez a brokát, vagy borostyán, illetve a rőt sokkal szebb. A bordó levél a kedvencem. Nem, mégsem. Inkább ez a nugát, gesztenye, csoki, kávé, a rozsdás vagy inkább a mogyoróbarna levél a kedvencem. Nem, mégsem. Inkább a mandarin színűt szeretem. De milyen színű felhőt szeressek? Szép a kobalt, encián, páva, indigó és a türkizkék. Igen, ez a kedvenc színem. Nem, mégsem. Ez az ultramarinkék sokkal szebb. De nézd azt a felhőt ott fent, fehér! De szép! - mondta a fa ágán ülő kisverébnek. - Van hófehér, hab,- ólom,- cink,- titán,- fátyol színű. A gyöngyvirág színű a kedvencem. Nem, mégsem. A fűzöld sokkal szebb. Vagy inkább a lomb? Vagy a tuja? Estleg a pázsit, vagy a selyem zöld? Nem, inkább a pálma zöld a legszebb! Nem, mégsem! Az a galamb színű, de szép szürke! A hamu, a beton, a fém, és az ezüstszínű a kedvencem. De nem, nem, mégsem. Az ében a legszebb. Hogy mennyi szín van és mennyi árnyalattal! Ez maga a csoda! Az obszidián, a korom, a varjú és a holló színe is szép. De hiszen eddig minden színre azt mondtam, hogy szeretem! - A fehér tiszta szín. A lila titokzatos szín. A fekete a fájdalom, a szomorúság színe. A barna az anyaföld színe, megnyugtató, biztonságot adó. A zöld a természetet színe, nyugtatja a szemet és pihentet. A sárga a Nap színe. Jó kedvem lesz tőle. A vöröstől gyorsabban kezd verni a szívem. A kék a nyugalom és a békesség érzetét kelti bennem. - Közben a gomolyfelhők csak gyűltek, gyülekeztek az égen. Hirtelen eleredt az eső. a Nap ijedten bújt el a felhők mögé. A szél is táncra perdült, majd záporozni kezdett. Ancsi behúzódott a tető alá. Innen nézte a tájat. Egyszer csak vonulót fújtak a fellegek, az eső is elállt. A Nap kikukucskált a felhő mögül. Ahogy néhány esőcsepp még lehullt a földre, áttört rajta a szivárvány, aki magával hozta a festőt is. Ancsi felkiáltott: - Szerintem a legszebbek a szivárvány színei: a vörös, a narancssárga, a sárga, a sárgászöld, a zöld, a kékeszöld, a kék, és a lila!

Sárga a nap,

zöld a fű,

kék az ég,

ó, de szép!

Ó, de szép!

Pipacs piros,

fekete a korom,

fehér a hó,

ó, de szép!

Ó, de szép!

Rózsaszín a tulipán,

narancsos a liliom,

lila az orgona,

ó, de jó!

Ó, de jó

az illata,

illata.

Bordó a rózsa,

a varjúháj,

a méhbalzsam,

vedli a gúnyát,

veti a gúnyát,

irul- pirul.

- Aztán megérkezett a zord, a kemény, a fogcsikorgató, farkasordító tél. Ancsinak jó füle volt, és értette az erdő nyelvét. Hallgatta a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak és a tó tündére mesélt a fáknak. – Hmmm- hmmm- törte a fejét Ancsi. - A tél színei a sötét színek. Igen, igen, azok. A szürkés, ködös, szomorú színek. Ilyenkor minden szundikál, pihen. Szinte hallom a föld szuszogását, pihegését, lélegzését. Gyönyörű ez az évszak! A csipkés, zúzmarás fák, a hófedte hegyek olyan varázslatosak. – Gyorsan múltak a napok, hetek, hónapok. Újra előbújt a balzsamos napsugár és a hóvirág. Aztán kirügyeztek a fák, a bokrok, fehér és rózsás szirmot öltöttek magukra a fák. Ancsi ott állt, mintha lába földbe gyökerezett volna. Kimondhatatlan érzés ragadta el. Tavasz lett: bohókás, madárcsicsergős és kacér. Minden pasztell és meleg színbe burkolózott. Ancsi is levetette magáról a téli gúnyáját, belehempergett az üde, zöld fűbe. Csöndben hallgatta a mező élővilágának derűs zsivaját. Aztán ahogy jött, úgy ment is a kikelet. Futott, rohant, szaladt. A forró nyár kék, üdítő, élénkítő színeket öltött magára. Minden csupa derű volt és vidámság. Aztán már az is rohant is tova. Jött ősz anyó vörös, bordó, sárga, narancsszínű, és barna rongyokba öltözve. Ancsi eltűnődött. - Minden évszak gyönyörű, minden szín varázslatos. Csodaszépen zenél a természet, ahol mindig nyugalom van. Szívem szerint minden évszakban táncra perdülnék benne, csak úgy, mezítláb.