A világgá ment tojás

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy tyúkanyó, s annak tizennégy tojása.  Épp kotlott.

Tizenhárom csibe már megszületett. A tizennegyedik, még meg se mozdult. Tyúkanyó türelmesen ült rajta, melegítette, óvta, védelmezte, de csak nem pattant fel a tojáshéj.  

-          Ó, te féleszű, kolontos- mert biztosan az leszel-, csúfolták a csibék- miért nem pattansz ki végre és jössz ide közibünk?- de nem történt semmi. A csibék erre elmentek.

-          Felállok róla egy percre, csipegetek valamit, mert megéheztem-gondolta tyúkanyó. Így is tett. A tizennegyedik tojás meg csak erre várt.

Alighogy elment tyúkanyó, a tojás felkászolódott, kiugrott a fészekből s elindult világgá.

Ment, mendegélt, azaz hogy inkább gurult, s amint ment, folyton csak azt mondogatta hangos szóval: - Hej, ha megtalálnám a csodát! Hej, ha megtalálnám! - Ahogy így sóhajtozik magában, szembe jő vele a szél, hallja, hogy min sóhajtozik s mondja neki:

-          Körülötted van a csoda, csak észre kell venned! – A tojás kigúvadt szemekkel, tátott szájjal nézett körül, de semmit se látott. Ment tovább, mendegélt, s amint ment, folyton csak azt mondogatta hangos szóval: - Hej, ha megtalálnám a csodát! Hej, ha megtalálnám! - Ahogy így sóhajtozik magában, szembe jő vele a felhő, hallja, hogy min sóhajtozik s mondja neki:

-          Körülötted van a csoda, csak észre kell venned! ! – A tojás tágra nyílt szemekkel, s eltátott szájjal nézett körül, de semmit se látott. Ment tovább, mendegélt, s amint ment, folyton csak azt mondogatta hangos szóval: - Hej, ha megtalálnám a csodát! Hej, ha megtalálnám! - Ahogy így sóhajtozik magában, szembe jő vele a Nap, hallja, hogy min sóhajtozik s mondja neki:

-          Körülötted van a csoda, csak észre kell venned! – A tojás elképedve nézett körül, de semmit se látott. Ment tovább, mendegélt, s amint ment, folyton csak azt mondogatta hangos szóval: -Hej, ha megtalálnám a csodát! Hej, ha megtalálnám! - Ahogy így sóhajtozik magában, szembe jő vele a Hold, hallja, hogy min sóhajtozik s mondja neki:

-          Körülötted van a csoda, csak észre kell venned!  – A tojás ámult-bámult, de semmit se látott. Ment tovább, mendegélt, s amint ment, folyton csak azt mondogatta hangos szóval: -Hej, ha megtalálnám a csodát! Hej, ha megtalálnám! - Ahogy így sóhajtozik magában, szembe jő vele a sok csillag, hallja, hogy min sóhajtozik s mondja neki:

-          Körülötted van a csoda, csak észre kell venned!– A tojás hüledezett, de semmit se látott. Ment tovább, mendegélt, s amint ment, folyton csak azt mondogatta hangos szóval: -Hej, ha megtalálnám a csodát! Hej, ha megtalálnám! - Ahogy így sóhajtozik magában, szembe jő vele a Hajnal, hallja, hogy min sóhajtozik s mondja neki:

-          Körülötted van a csoda, mégpedig minden pillanatban milliónyi csoda, csak észre kell venned!- A tojás ekkor leült egy köre és gondolkodóba esett.

-          Mindenki azt mondja, hogy itt van körülöttem. De hol? - Ekkor lehunyta a szemét.

A pirkadat kellemes pírt varázsolt a tojás orcájára. A szellő megcirógatta.

Ekkor kinyitotta a szemét és körülnézett. Az előtte nyíló tulipán vágyat és örömet ébresztett benne. A nyíló virág szirmán a harmatcsepp beragyogta a lelkét. Az énekesmadarak lágy melódiája a szívéhez szólt. A zsongó, aprócska bimbózó élet az előtte elterülő réten, a mellette csörgedező kispatak, megdobogtatta a szívét. A rügyező fák ámulattal töltötték el. A kavargó üde, friss illatok szomját csillapították. A távoli hegyek hófehér csipkéi varázslatos látványt nyújtottak. Észrevétlenül szálltak el felette a percek, az órák.  Délután felhők gyülekeztek az égen. Meglepődve nézte változatos formáit. Aztán egyszer csak besötétedett. Narancsvörösben úszott az égalja.

-          Hogy ez milyen szép!- kiáltott föl akaratlanul. Szabálytalan felhők borították az eget. Aztán feljöttek

a csillagok és persze a Hold is ott tündöklött.

-          Észrevetted körülötted a csodát? – súgta a fülébe az árnyék. A tojás elgondolkozott.

-          Igen! – kiáltott fel kitörő örömmel. – Igen, megtaláltam. Azzal hazaindult. Tyúkanyó és a testvérei már nagyon várták.

-    Ó, te féleszű, te kolontos, hol voltál? – így a csibék.

-    A csodát kerestem.

-    A csodát? Megtaláltad? – gúnyolódtak a testvérei.

-    Igen, megtaláltam. – mondta mosolyogva és visszaült a fészekbe. Tyúkanyó türelmesen ült rajta, melegítette, óvta, védelmezte. Reggelre felpattant a tojáshéj. Megszületett a legkisebb kiscsibe. Rámosolygott tyúkanyóra és a testvéreire, majd átölelte őket.

Így volt, mese volt, ha nem hiszed, járj utána!