A pórul járt Kölcse róka

Az történt egy téli napon, amikor a hó csillám pelyhekben hullott le a fázó földre, hogy Kölcse róka elhatározta, hogy revansot vesz Nyárád nyúltól, mert két ízben szerfölött megtréfálta. Hamarosan elérkezett ez a várva-várt pillanat. Annyi hó esett az elmúlt napokban, amekkorát ti még sohasem láttatok. Mindent hatalmas pihe-puha fehér takaró borított. Ám a nádasnál egy darabon fel volt törve a jég. - De jó lenne ide csábítani a nyulat! Beleesne, én kihúznám – mert ilyen jólelkű vagyok – aztán megölelgetném, jó szorosan, hogy megszáradjon a vizes bundácskája és utána – hm… azt már nem mondom el nektek – és már nyalta is a száját jólesően. – Igen, ezt fogom tenni. De el ne áruljatok neki, ha véletlenül találkoztok vele, ugye megígéritek? - Hegynyi hótorlaszok emelkedtek az ég felé a réten. Fogcsikorgató, farkasordító idő volt, a fákat gyönyörű zúzmarák díszítették. Nyárád nyuszi éppen ezt csodálta, amikor ebben a percben megjelent vele szemben Kölcse róka. - Jó, reggelt! – köszöntötte a nyulat. – Hogy szolgál az egészséged, ezen a zimankós téli reggelen? - Jó, reggelt! – felelte illendően. – Köszönöm kérdésed, kitűnő egészségi állapotnak örvendek és továbbra is azt szeretném, hogy ez így is maradjon – egyébként ámulok-bámulok leesett állal, hogy mily szépséges ez a nagyvilág. - Igen, valóban káprázatos – de sokáig nézelődsz még a réten? - Miért kérdezed? - Mert, támadt egy ötletem! - Hm… ha neked valami ötleted támad a közelemben, az nem jelenthet jót. Mindenesetre belemegyek a játékba, de résen leszek – gondolta a nyuszi. - Mondd el bátran, mire gondoltál? - Olyan nagy a hideg ebben az órában, hogy nem ártana szaladgálnunk, hogy ne fázzunk. Futkározzunk egy kicsit! - Rendben van! - Szaladjunk a nádas felé, aki előbb odaért, az nyer. - Mi legyen a tét? - Ne gondoljunk nagy dologra, szerintem, legyen egy ölelés. - Jó rendben, áll az alku! - húzta fel az egyik szemöldökét észrevétlenül Nyárád nyuszi. –Paroláztak egyet, aztán beálltak a rajtvonalhoz. - Elkészülni! Vigyázz! Kész! Rajt! – harsogta Kölcse róka – és már cikáztak is a nádas irányába. Lótottak-futottak jobbra, balra, erre, arra, fel, le, bokor előtt, fa mögött szinte egyszerre. Kölcse róka úgy belemelegedett a nyargalásba, hogy észre se vette, amikor a nyúl irányt váltott. Ő meg egyenest beleszaladt a nádas és a lék között lévő korhadt faüregbe. Hirtelen nem értette, hogy mi történt. - Jaj! Jaj! Nem tudok kijönni! Beszorultam! Nem látok! Megvakultam! – kiabálta ész nélkül, hisz a szűk üreg belsejében koromsötét volt. Addig-addig ficánkolt, míg a tuskó elmozdult a helyéről, és zsupsz!- belepottyant a lékbe. - Jaj! Jaj! Vízbe estem! Nem kapok levegőt! Megfulladok! Segítség! Segítség! Juj, megfagyok! – kurjantgatta torkaszakadtából, Nyárád nyuszi pedig a nádas széléről nézte elkerekedett szemekkel, az épp arra szálló varjúval együtt. Miután jól kikacagták magukat, hasukat fogva a nevetéstől, a nyuszi megsajnálta a pórul járt komát. - Itt vagyok! Várj! Kisegítelek a vízből, de csak egy feltétellel! - Mi az? - Ha pártodat fogom és kihúzlak a csávából, akkor nem fogsz bántani! - Megígérem, nem foglak, csak segíts légyszíves! - Rendben! - Nyárád nyuszi talált a közelben egy zsineget, amit a horgászok felejthettek ott az elmúlt hétvégén. Odacsomózta az egyik végét egy köteg gyékényhez jó szorosan, a másik végét bedobta a vízbe. A kapálódzó róka nagy nehezen, de elkapta és teljes erőből kirántotta magát az odúból. - De jó! Legalább már látok! De mindjárt megfagyok, brrr… ebben a jeges vízben! – sopánkodott óbégatva. A kötél, no meg a kis nyuszi segítségével kihúzta magát a vízből és üggyel-bajjal kiért a partra. Az ott keringő varjú még mindig kárörvendően hahotázott, de úgy, hogy zengett tőle az erdő: - Pórul járt a róka! Kár, kár, de milyen kár! - Megérdemlem!- motyogta magában a felsült róka - a varjú egyszer csak megunta a csúfolódást és elrepült. Az meg úgy vacogott, hogy csak úgy csattogott az a sok hegyes foga! Addigra Nyárád nyuszi hozott egy vastag rongyot, amit a nádasban talált. Odavitte a pórul járt, reszkető Kölcse rókához, és ráterítette. Úgy gondolta, hogy ez nem lehet a veszte, mert komolyan hitt abban, hogy a koma valóban megbánta azt, amit tett. Így is történt. - Köszönöm, hogy segítettél! - Nagyon szívesen! - Bocsánatot kérek! - De hiszen te kerültél bajba! – mosolyodott el a nyuszi. - Igen, de tudod, hogy mire értettem. - Igen, tudom! De azt is, hogy ez egy jó lecke volt a számodra. - Igen, több szempontból is. - Akkor most inkább hazamegyek a váramba. - Rendben! – elbúcsúztak egymástól és mindenki ment a maga dolgára. Így volt, mese volt, ha nem hiszed, járj utána!